BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. július 14., szerda

29. Érzések

Jóformán azt sem tudtam hogy merre járok, csak mentem előre, láthatatlanul, érzéketlenül. Nem akartam érezni, mert csak fájdalom járta volna át a testem. Nem akartam ezt a fájdalmat. Tehetetlen düh fogott el. Mi van ha Adam tényleg szereti Linát? Képes leszek félreállni? Vagy újabb kifogásokat keresek majd, hogy elválasszam őket? Mi értelme lenne? Hiszen akkor sem lehet az enyém.
Megálltam és hagytam hogy a fájdalom végre eluralkodjon rajtam. Úgy éreztem darabokra tép és megsemmisít. Mindazt megteszi velem, amit én akartam Adam-mel tenni.
Mielőtt még a fantáziám messzebbre merészkedett volna, hirtelen önkéntelenül is megfordultam. A lábaim akaratom ellenére vittek előre és éreztem a közelségét. Ismerős érzés volt. Pontosan ezt éreztem azon az éjszakán, amikor mindent elvesztettem.
Futni kezdtem, követtem az ösztöneimet. Nem kis meglepetésemre hamarosan Lina lakásának közelébe értem. Rossz előérzetem volt, ezért továbbra is láthatatlan maradtam. Megálltam egy percre és ekkor megpillantottam egy sötét alakot, ahogyan egyetlen ugrással Lina teraszán terem. Úgy rohantam mintha az életemért futnék, és szinte berobbantam a lakásba.
A morgás a hálószoba felől jött és fél pillanat alatt bent voltam és felmértem a helyzetet. A másik árnyjáró a falhoz szorította Adam-et, Angie pedig kővé dermedve, tehetetlenül nézte. Engem nem látott még.
Elrugaszkodtam és megragadtam az alakot, majd a másik fal felé löktem.
Nye: Valaki olyannal kezdj aki a saját súlycsoportod! - vetettem oda neki.
Az idegen rám mordult és a szemei felvillantak. Én is rávillantottam az enyémet, mire láthatóan megdöbbent. Hátrébb lépett és végigmért.
Max: Miből gondolod hogy egy súlycsoport vagyunk? - kérdezte gúnyosan.
Nye: Ki akarod próbálni? - kérdeztem kihívóan.
Angie: De nem itt az én hálószobámban! - vágott közbe.
Max: Hálás lehetnél, amiért megmentettelek. - fordult Lina felé.
Angie: Tessék?
Adam: Azt hiszem Nye haverja azt gondolta hogy bántani akarlak. - szólalt meg a hátam mögött.
Max: Miért, egyébként mi a tényállás? A pasija vagy, vagy mi? - kérdezte gúnyosan és a szemei villogtak. Láthatóan még nem bírt uralkodni magán.
Nye: Hát ebbe most belecsaptál. - morogtam.
Max: Te ismered őket? - hüledezett. - Mi? Hogy az emberlány és a vérszívó?
Angie: Még jó hogy semmi közöd hozzá. - jegyezte meg. - Nye... nem tüntetnéd el innét, kérlek? - fordult felém.
Nye: Biztos vagyok benne, hogy önként távozni fog.
Az idegen még egyszer végigmérte Adam-et, majd eltűnt. Hallottam, hogy kiugrik a teraszon, és földet ér, majd behúzódik az árnyékba. Engem várt.
Nye: Jól vagy? - kérdeztem Linát.
Angie: Jobban érezném magam ha nem ugrálna be a lakásomba kétnaponta egy árnyjáró, hogy aztán a falhoz vágja Adam-et. - mondta színtelen hangon.
Önkéntelenül is elmosolyodtam.
Adam: Hát... sohasem hittem volna hogy egyszer ezt kell mondjam Neked... de köszönöm! - szűrte a fogán keresztül. Láttam hogy mekkora erőfeszítés ez neki.
Nye: Ne aggódj... ha tudom hogy Lina nincs veszélyben nem avatkozom közbe! - mondtam fanyar mosollyal. - Holnap látlak az irodában? - fordultam Linához.
Angie: Öhm... hát igen... - Adam-re sandított. - Azt hiszem.
Nye: Akkor jó éjt. És zárd be azt a rohadt teraszajtót végre! - tettem hozzá és kisétáltam a szobából, mielőtt én magam ölöm meg Adam-et.
Ahogy földet értem a másik rögtön rám rontott. Megragadtam és lerántottam a hátamról, majd a földhöz nyomtam.
Max: Az ördög vinne el... - morogta.
Nye: Az sem annyira bátor hidd el... - feleltem és leszálltam róla.
Max: Szóval Nye... Hogy is van ez a csinos Angelina Casiraghy-val? - kérdezte.
Nye: Honnét... - elhallgattam. Hát persze. Megnézte a lakók névsorát. - Mi a neved?
Max: Max-nak hívnak. - mutatkozott be és kezet nyújtott.
Elfogadtam a gesztust, de abban a pillanatban megragadott. Láthatatlanná váltam és kirántottam magam a kezei közül. Mire egyet pislogott volna már mögötte voltam és megragadtam a nyakát.
Nye: Befejeznéd végre? - kérdeztem dühösen.
Max: Hogy... hogy a francba csináltad? - nyöszörögte.
Elengedtem és ellöktem magamtól.
Nye: Mióta vagy így? - intettem felé.
Max: Egy hónapja. Egy vámpír megtámadott és... én csak... mintha ösztönös lett volna. - magyarázta. - Éppen hogy végeztem vele, amikor feltűnt egy másik. Azt mondta el kell égessem a testet. És árnyjárónak nevezett. Azt is mondta hogy keresselek meg téged... - tette hozzá.
Nye: Kaiho? - kérdeztem. Ő bólintott.
Max: Azóta vadászom a vámpírokra. Kifigyelem őket, amikor ölni készülnek... és aztán... - az öklével a tenyerébe csapott. - De nem hittem volna hogy ilyen létezhet... - nézett rám megbotránkozva. - A lány tudja?
Nye: Hidd el én is pont ezt éreztem, amikor rájöttem hogy Lina és az a... - elhallgattam mielőtt valami nagyon csúnyát mondtam volna.
Max: Lina? - vonta fel a szemöldökét. - Te nagyon jól ismered ugye?
Nye: Ehhez semmi közöd.
Max: Figyelj csak... ő és a vérszívó komolyak... úgy értem tényleg együtt vannak? Mert ha nem akkor bemutathatnál neki... apám... csak most jövök rá milyen jó csaj. Azok a zöld szemek... - váratlanul érte, amikor megragadtam és a földhöz nyomtam.
Nye: Még csak ne is gondolj rá....
Max: Haha... tudtam én hogy erről fúj a szél! - nevetett. - Te bele vagy esve! Láttam hogy néztél rá!
Nye: Mondták már neked, hogy idegesítő vagy?
Max: Hallottam már párszor! - vonta meg a vállát. - És? Most hova megyünk? Elkapunk egy két vámpírt?
Nye: Megyünk? - kérdeztem döbbenten.
Max: Na, ne csináld már tesó! Jó csapat leszünk! - bizonygatta.
Nye: Azt kétlem! - súgtam és láthatatlanná váltam.
Max: Hé... Ne már! - kiáltotta elégedetlen hangon. - Hát rendben, még látjuk egymást!
Nem feleltem, ahhoz először is láthatóvá kellett volna válnom. És csak reménykedtem benne hogy az idióta eltűnik a városból, mielőtt még belefut Rob-ba vagy ami még rosszabb... újra idejön Angie-hez.
Hazamentem és valahogy nem lepett meg, hogy a holmim a lakás előtt állt kipakolva dobozokban. Rajta egy cetli és a dzsipp kulcsa. A papíron azonnal felismertem Rob kusza kézírását.
"Bocs haver, de jobb lesz így mindenkinek."
Hát ez remek. Felkaptam két dobozt és levittem őket a garázsba, majd bepakoltam a kocsi csomagtartójába. Amikor visszafordultam Jerome állt előttem a másik két dobozzal.
Nye: Költöztető szolgálat? - kérdeztem epés hangon.
Jerome: A dolgok megváltoztak Nye. Már másik csónakban evezünk. - mondta szomorúan és odaadta a két dobozt.
Nye: Csak ti eveztek, én az enyémet hagyom süllyedni. - sóhajtottam.
Jerome: Talán vissza kellene menned Forks-ba.
Nye: Vagy akárhova de el innét, igaz?
Jerome vállat vont.
Nye: Ne aggódj, egy újjal sem érek az imádott vámpírotokhoz. Amíg ki nem derül az igazság.
Jerome: Milyen igazság?
Nye: Adam nem az, akinek ti hiszitek.
Jerome: Te nem ismered. Csak féltékeny vagy rá, mert Angie szereti. Jobban mint téged szeretett. - vetette oda.
Jó lett volna képen törölni, de türtőztettem magam. Beszálltam a kocsiba és elhajtottam. Úgy döntöttem keresek egy motelt és kiveszek egy szobát ma éjszakára.

Másnap reggel összetörten ébredtem. A tegnapi ivászat, Nye, a másik árnyjáró felbukkanása, az alváshiány megtették a hatásukat. A szemeim alatt sötét karikák húzódtak és a bőröm talán még az átlagosnál is sápadtabb volt. Adam készített nekem reggelit és kávét, ameddig zuhanyoztam, majd a hajamat próbáltam elviselhető állapotba hozni. Végül felkötöttem egy magas copfba, majd a fülembe egy hosszú, csillogó köves fülbevalót csatoltam. A szokásosnál kissé erősebben festettem ki magam, így próbálván leplezni a másnaposságomat.
Magamra húztam a batikolt fekete-szürke csőfarmeromat, egy fehér toppal és fekete bőrkabáttal passzítottam. Végül belebújtam a fekete lakk platform cipőmbe. Adam még hajnalban hazament átöltözni. Ő fekete farmert, szürke inget és bőrkabátot viselt, szinte ugyanolyat mint az enyém.
A konyhába lépve a pulton ülve találtam a karjában a macskával, aki elégedetten dorombolt, mint mindig, ha degeszre ette magát.
Adam: Úgy tűnik kezd megkedvelni. - mosolygott rám.
Angie: Téged nem lehet nem kedvelni. - jegyeztem meg. - Előbb-utóbb mindenki beadja a derekát.
Adam: Azt gondolod? Egyelőre nem látom magamat ahogyan Nye-jal pasis estét csapunk.
Elfojtattam egy mosolyt. Adam lerakta a macskát és odajött hozzám. Megragadta a cipőmet és magához húzott. Elakadt a lélegzetem.
Angie: Még ki sem józanodtam és te máris el akarsz kábítani? - kérdeztem elhaló hangon, miközben ő a nyakamat csókolgatta.
Adam: Ühümmmm...
Az ajkai megtalálták az enyémet és számomra végleg megszűnt a világ. Csak ő és én léteztünk. Beletúrtam a hajába, mire ő felnyögött és felemelt, hogy a pultra ültessen.
Angie: El fogok késni... - suttogtam.
Adam: Majd elviszlek motorral... - duruzsolta a fülembe.
Angie: Szörnyű hírünk van már az irodában... amiért mindig késve érkezem reggelente... széles vigyorral... - folytattam.
Adam: Ha tudnád David mennyit ugrat engem ezek miatt... - kuncogott és lehúzta a dzsekim cipzárját.
Angie: Adam... tényleg el fogok késni... az irodában várnak rám... - dadogtam.
Adam: Na és? Én évtizedeket vártam rád. - mondta mosolyogva.
A fejemet a vállára hajtottam.
Adam: Na jó! - sóhajtott és leemelt a pultról. - Hozd a táskádat, mielőtt még végleg elvesztem az önuralmam... vagy ami maradt belőle.
Kissé kótyagosan beszaladtam a táskámért és magamban imádkoztam, hogy Nye ne a parkolóban várjon rám, ahogy szokott.
Hiú remény volt. Már messziről megláttam a hatalmas fekete terepjárót és mellette Nye-t, aki a vezetőülés felőli ajtónak támaszkodott. Az arcán döbbenet látszott, amikor felismert. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha ide akarna jönni hozzánk, aztán lazított a testtartásán és elnézett valahova.
Adam: Biztos hogy ne maradjak veled? - kérdezte a sisak alól.
Angie: Ha csak nem akarsz mindenkinek magyarázkodni a szikrázó bőröd miatt akkor ne...
Adam: Eljövök érted. - ígérte.
Angie: Várni foglak. - súgtam és megsimogattam a mellkasát, ott ahol valaha a szíve dobogott.
Adam körülnézett, majd miután megbizonyosodott róla, hogy senki sincs a láthatáron, levette a sisakját és magához húzott. Úgy csókolt meg, mintha ez lenne az utolsó csókunk. Aztán elengedett és Nye felé pillantott. Én is odanéztem. Nye úgy állt az autója mellett, mintha támadni készülne. A szemei szikráztak, remegett és zihált. Nem bírtam elszakadni a látványtól, de aztán Adam ismét magához vont.
Összerezzentem, amikor valami roppanást hallottam. Mikor hátranéztem Nye már a bejárat felé tartott a kocsija ajtaján pedig egy hatalmas horpadás éktelenkedett. Mintha belerúgott volna.
Adam: Csak hogy jó napja legyen... - súgta a fülembe, majd felhúzta a sisakot. - Vigyázz magadra! - tette hozzá és végigcirógatta az arcomat.
Hátrébb léptem és megvártam amíg elhajt a motorral. Addig néztem utána, amíg csak látható volt. Nagy levegőt vettem és elindultam a bejárat felé.
Az erős fényről belépve hunyorogva indultam a lift felé. Szerencsére éppen üresben állt így beléptem, de abban a pillanatban valaki beugrott mellém. Oda sem kellett néznem, azonnal tudtam hogy ki az.
Nye: Nem tudom mi teszel rajta, még csak nem is jóképű... - jegyezte meg.
Angie: Férfiszemmel nézve talán nem az...
Nye: Mondd csak... nem undorodsz a bőrétől, a hidegségétől? - kérdezte ingerülten, majd legnagyobb megdöbbenésemre a lift falához szorított.
Angie: Mit művelsz?
Nye: Nem taszít az élettelensége? - kérdezte és még közelebb húzódott hozzám.
Próbáltam ellökni, de lefogta mindkét kezemet.
Angie: Hagyd abba! - mondtam tagoltan és határozottan.
A lift ebben a pillanatban kinyílt, betekintést engedve Lonnie-nak és Sarah-nak. Nye elhúzódott tőlem és elengedte a kezemet is.
Lonnie: Mint a régi szép időkben! - sóhajtott. - Hello főnök!
Angie: Lonnie hoznál nekem egy pohár vizet? - hadartam és bemenekültem az irodámba.
A kelleténél erősebben vágtam be az ajtót, majd nekitámaszkodtam. Éreztem hogy teljesen leizzadtam és amikor ránéztem a kezeimre úgy remegtek, mintha legalábbis a fagyhalál közelében lennék.
Próbáltam lehiggadni, de tudtam hogy most már semmi sem lesz olyan mint azelőtt. És ez sokáig nem folytatódhat így...

5 megjegyzés:

Valöriee írta...

Jujj nagyon tetszett(: most Lonnie megint azt hiszi, hogy Nye és Angie? és Max jóba lesz Nyeal?
Tényleg Davidékkel mizu van?:)

Puszi Valöriee(:

Maminti=Rachel írta...

Ahogy olvastam, és ismerkedtem Max karakterével beugrott valami. Teljesen olyan stílusa van a csávónak, mint Jacob Blacknek. Ugyanolyan forrófejű, fékezhetetlen. Nagyon tetszik, ahogy megalkodtad "őt". Nye-vel nem tudok a mai napig mit kezdeni. Néha elbújik belőle valami emberség-féleség, majd újra egy seggfej lesz. Rájöttem, hogy őt meg teljesen Heathcliff-fel azonosítom. Már Bronte-nél sem tudtam eldönteni, hogy kedveli e saját főszereplőjét, vagy tiszta szívből gyűlöli. Nálad is rezeg a léc :D Vagy tévedek?

Szó, ami a szó nagyon tetszett ez a rész is. Pörgős, humoros, szenvedélyes.
puszi Rachel

kryszi írta...

Szia Moon Angel! Max karaktere nekem is tetszik.Lehet,hogy jót tesz majd Nye-nak? Nye pedig...mint az apály-dagály.Csak nem olyan kiszámítható :D Egyébként Nye állandó célozgatása arról,hogy Adammal valami nincs redben megőrjít!Nem akarom,hogy Adammal valamine stimmeljen!!! :D Pusz:kryszi

Névtelen írta...

Hú ez nagyon izgi volt! Én máris bírom ezt a Max gyereket. Kicsit idétlen, de jó fej! Szerintem nem hasonlít Jacob-ra. Meg úgy általában véve is hülyeség ezt a sztorit au Alkonyathoz hasonlítani. Az egy dolog hogy benne vannak a Cullenek is, de Moon Angel tökre más stílusban ír. Sokkal frissebb, és vagányabb.
Nyera kicsit ki vagyok akadva, olyan...... wáááááá...... nem lehet kiismerni!!!

*Kitty*

Maminti=Rachel írta...

Én nem a sztorit, hanem a karaktert hasonlítottam össze egy Twilight Saga-s szereplővel. Azon kívül, hogy eleinte beleírta Cullenékat valamiféle támasztéknak, semmi köze sincs hozzá. Ezzel tisztában vagyok.