BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2011. február 5., szombat

46. A vég kezdete...



Fogalmam sem volt hol vagyunk. Nem figyeltem az utcákat, vagy a zajokat, az agyam mintha teljesen eltompult volna a külvilág felé. Rob és Jerome belökdöstek egy ajtón. Sötét volt, még az én szememnek is. Láttam az alakokat, de az arcok kivehetetlenek maradtak. Jerome átvágott a helységen, felkavarva a levegőt. Megéreztem David szagát. Vele volt egy árnyjáró is.
Adam: Max? - kérdeztem döbbenten.
Spencer: A kis haverodat már hiába keresed. - szólalt meg.
Adam: Megöltétek? - kérdeztem döbbenten.
Rob: Nye. - mondta a hátam mögött. - Ne aggódj, ő nincs itt. Ha rajta múlna biztosan lassú és fájdalmas véged lenne! De szerencséd van, mi gyorsan végzünk majd veled!
David: Rob! - a hangja rendreutasító volt.
Adam: Legalább annyit áruljatok el, hogy Angie és a kicsi biztonságban vannak e! - kértem.
Spencer: Meg sem lepődött, hogy velünk vagy! - suttogta David-nek a sötétben.
David: Nem. Adam tudta, hogy Sebastian kéme vagyok. Pontosan úgy, ahogyan Max-ről tudta, hogy Kegan-nek dolgozik.
Adam: Kicsit furcsa volt, hogy egy árnyjáró feltűnik a semmiből és meg akar ölni. Pont engem. - magyaráztam. - Azt hitték elárultam őket és Kegan megbízta Max-et hogy tüntessen el a képből.
David: De te eljátszottad, hogy még mindig Kegan oldalán állsz.
Jerome: Állj! Ezt most nem értem! - szakított minket félbe.
Spencer: Ami azt illeti én leragadtam ott, hogy ti kölcsönösen tudtátok egymásról, hogy a másik áruló, de azért éveken át legjobb barátok voltatok. Hogy is van ez? - kérdezte. Miközben beszélt egyre közelebb jött.
Próbáltam benne szimpátiát kelteni, de mintha Spencert egy pajzs vette volna körül. Blokkolta a képességemet.
David: Ez teljesen egyszerű. - kezdte. Rob közben felkapcsolt egy villanyt. A sápadt neonfény szinte felrobbant a levegőben.
Meglepetten pislogtunk egymásra.
Jerome: Nos?
David: Sebastian mindenkire ráállított egy kémet, aki valaha kapcsolatban volt Kegan-nel. Tudta, hogy előbb-utóbb segítséget fog kérni valamelyiküktől és tudni akart minden lépéséről. Fogalmam sincs miért pont Adam-et választotta. Vagy hogy Adam miért akart segíteni neki. - magyarázta.
Minden szempár rám szegeződött. Spencer szemei felvillantak. Méterekről is éreztem a testéből áradó feszültséget. Mint egy két lábon járó elektromos vihar.
Adam: Fogalmam sincs. - vallottam be. - Az életem üres volt és értelmetlen. Szükségem volt egy célra, egy küldetésre.
Rob: És beleegyeztél, hogy elcsábítod Angie-t, hogy aztán átadhasd Kegan-nek. - sziszegte.
Adam: Nem! - vágtam rá. - Nem ez volt a terv!
Jerome: Ok, azt hiszem én leülök. - vágta rá. - Ez hosszú lesz.
Közelebb húzott egy ládát és rátelepedett. Körülnéztem. Egy régi, elhagyatott raktárban voltunk. Mindenfelé ládák, kábelek és törött üvegcserepek hevertek. Odakintről, valahonnét távolról, egy forgalmas útszakasz zajai szűrődtek be.
Rob mögöttem állt, mintha arra várna, hogy menekülni próbálok. Spencer szinte szuggesztívan bámult. El sem tudtam képzelni mi járhat a fejében. Olyan volt, mint aki egy szakadék szélén áll, amibe bele kell ugrania, de nem meri megtenni. Csak áll és bámulja a mélységet.
David nem nézett rám. Tudtam hogy pontosan látja előre, hogy mi fog történni. És tudja, ha rám nézne, képes lennék kiolvasnia a szeméből.
Adam: Kegan nem mondott el nekem semmit. És én nem kérdeztem semmit. Csak annyi lett volna a dolgom, hogy elvigyem neki Angie-t. Azt sem tudtam hogy tudtam hogy ki ő, vagy mit akar tőle.
Spencer: És hogy találtad meg? - kérdezte halkan.
Adam: Úgysem fogjátok fogjátok elhinni. - suttogtam.
A történet még nekem is valószínűtlennek tűnt. Hogy győzhetném meg őket az igazamról?
Rob: Fejezzük ezt be. - vágta rá. - Leah hamarosan itt lesz a kicsivel. Spencer, meg tudod tenni? - kérdezte.
Összevillant a tekintetünk. Spencer elkapta a szemét rólam és bólintott.
David: Várjatok! - szólt közbe.
Mindannyian ledermedtünk. David behunyta a szemét. A kezei ökölbe szorultak és a szája keskeny vonallá húzódott.
Jerome: O-ó! - aggodalmasan ingatta a fejét.
David: Megtaláltak minket. - a hangja remegett. - Ketten vannak. Itt, az erdő mellett. Az egyikük el fog menni, a másik pedig itt marad és figyel. Két perc, vagy kevesebb...
Rob: Jerome?
Jerome: Naná! - vágta rá és levette a pólóját.
Rob: Spence, intézd el! - a hangja hideg volt.
Hallottam ahogyan kimegy. Jerome elsétált mellettem. A tekintete egy pillanatra az enyémhez kapcsolódott. Tudtam hogy mi fog történni. Megölnek. Soha többé nem látom Angie-t!
Önkéntelenül az ajtó felé hátráltam, a menekülés ösztönöm erősebb volt, mint a józan eszem. David egy pillanat alatt mellettem termett. Tudtam, hogy erősebb vagyok. Könnyedén kijuthattam volna, de az arckifejezése mégis megállásra késztetett. Újabb látomása volt.
David: Ok, el fogják kapni őket. - suttogta néhány pillanattal később. - Biztos vagy benne? - kérdezte Spence-hez fordulva.
Spencer: Hallani akarom az igazságot! - mondta fojtott hangon.
David: Spence!
Spencer: Nem! Tudni akarom! - rám nézett. - Mi történt?
Adam: Hinned kell nekem! - bizonygattam. Spencer arca rezzenéstelen volt. - Az egész... egy teljes, fatális, őrült véletlen. Két nap volt hátra a megbeszélt találkozóig, amikor átadtam volna Angie-t Kegan-nek. Próbáltam erőt gyűjteni. Elhitetni magammal, hogy nem vagyok szörnyeteg. Aztán... felbukkant az a bátor, vakmerő lány, aki tudta hogy mi vagyok és mégsem félt tőlem. Teljesen felkavart! Felforgatott mindent.
David: Te... azelőtt ismerted meg, mielőtt tudtad volna hogy ő lesz az, akit el kell rabolnod? - kérdezte döbbenten.
Adam: Hazáig követtem. A felismerés teljesen letaglózott. A nevét persze tudtam, így amikor megnéztem a lakók listáját, úgy éreztem, mintha csapdába csaltak volna. Mintha a sors is azt akarná, hogy én legyek a végzete. Persze negatív értelemben.
Spencer: És utána?
Adam: Úgy döntöttem teljesítem a feladatom. Belopóztam a lakásába és el akartam rabolni. De... a fenébe is!
David: Ok, a többi tudjuk. És mi történt ezután? Beleszerettél. És Kegan?
Spencer: Te elhiszed hogy tényleg szereti?
Adam: Szeretem Angie-t! - vágtam rá. - Jobban mindennél, jobban mint az életemet!
Spencer: Akkor jobban teszed, ha elbúcsúzol mind a kettőtől! - elindult felém. - Eleget hallottam.
David hirtelen közöttünk termett.
David: De én nem!
Pár pillanatig feszülten bámulták egymást. Spencer végül lazított a testtartásán. David rám nézett.
Adam: Miután Angie és én... - elhallgattam. - Fogalmam sincs mit hittem! Úgy csináltam, mintha Kegan nem létezne. Nem gondoltam volna, hogy a dolgok idáig fajultak. Azt hittem minden rendben van. Amíg fel nem bukkant Max...
David: És ezért úgy tettél, mintha még mindig Kegan oldalán álltál.
Adam: Igen. De csak azért, hogy időt nyerjek. Túl sok minden történt akkoriban. Nye visszatérése, az egész rémálom Angie valódi kilétéről... az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor megjelent Kegan bandája és Sebastian. Úgy döntöttem az esküvő után megszöktetem Angie-t és a kicsit. De... ti keresztülhúztátok a számításaimat.
Spencer: Te tehetsz az egészről! - vágta rá. - El kellett volna tűnnöd, amikor Nye visszatért! A bátyám meg tudta volna védeni Angie-t és most nem kellene menekülnie a nyomában egy csapat felbőszült, bosszúszomjas mutáns vámpírral! - egyre közelebb jött.
Adam: Hol van?
Spencer: Te vagy az utolsó akinek megmondanám. - felelte.
David: Leah itt van. - mondta. Csak ez tartott vissza hogy Spncer-nek ugorjak.
Néhány pillanattal később belépett az ajtón, magához szorítva Benjamint. Oda akartam rohanni hozzájuk, de Spencer elkapott és a falhoz nyomott.
Spencer: Álmodban sem! - sziszegte.
Leah: Hol van Rob? És Jerome? - a hangja ideges volt. - Indulnunk kell.
David: Kegan emberei ránk találtak. - felelte. Leah elsápadt. - Ne aggódj! Nem lesz... - elhallgatott.
Spencer: Mi? Mi nem lesz?
Elengedett. Minden szempár David-re szegeződött.
Leah: David?
Adam: Segítenünk kell nekik! - vágtam rá. Az ajtó felé indultam, de Spencer elém ugrott.
Spencer: Még egy lépés és darabokra téplek!
David: Igaza van. Rob és Jerome bajban vannak. Csapdába csalták őket. Kegan itt van! Láttam, ahogyan elviszi majd a gyereket!
Leah magához szorította a kicsit.
Adam: Tennünk kell valamit! - vágtam rá.
Spencer: Miért bíznánk meg benned? - kérdezte kihívó hangon. - Te tehetsz mindenről! Ha bajuk esik az is a te bűnöd lesz.
Leah: David, fogd a kicsit. - átadta a gyereket David-nek. - Megkeresem őket.
Mire bármit is szólhattunk volna, Leah már messze járt. Hallottam a lábai szapora léptét, ami néhány pillanat múlva négy mancs trappolásába váltott át.
Adam: Neked is menned kéne. - mondtam halkan David-nek. - Veled hatalmas előnyük lenne. Spencer úgysem fog itt hagyni. Fél hogy elszöknék, ha te maradnál velem.
Spencer felmordult, a szemei vészjóslóan villogni kezdtek.
Spencer: Egyikünk sem megy sehová. - vágta rá.
David: Segítenem kell nekik.
David arca elgyötört volt. Pontosan tudta mi fog történni és mégsem tehetett semmit.
Adam: Add ide a gyereket, David! - kértem.
Spencer: Nem!
Adam: Kérlek! Bízz bennem! - néztem rá, hidegen hagyva Spencer-t.
Spencer: David, tudod hogy mit mondott Nye! - kiáltotta.
David: De... nekem mennem kell! Azok a szörnyetegek megölik és megkínozzák őket!
Spencer remegni kezdett.
Adam: David!
David közelebb jött, majd a karomba helyezte a kicsit. Magamhoz öleltem, a fejéhez érintettem az ajkaimat. Az illata túlságosan is emlékeztetett Angie-re. A lányra, akit mindennél szerettem és akinek most menekülnie kell az én gyávaságom miatt.
David: Spencer, kérlek ne tégy semmi meggondolatlan dolgot! Adam nem hazudott nekünk, tudom. Nem bánthatod őt, csak mert a bátyád ellensége... - ezek voltak az utolsó szavai.
Eltűnt a sötétben.
Spencer: A francba! Most hogy öljelek meg egy gyerekkel a karodban! - vágta rá. A szemei gonoszul villogtak.
Benjamin felsírt, mintha értett volna minden szót. Ringatni kezdtem.
Adam: Nem hiszel nekem.
Spencer: Majdnem megölték miattad a bátyámat!
Adam: Sajnálom.
Spencer: Ez kevés.
Adam: Tudom.
Spencer: Angie sohasem fog neked megbocsátani. És egyébként is Nye-t szereti. Hallottam, ahogy bevallotta neki.
Behunytam a szemem. A halál ehhez képest áldásnak tűnt. Ha darabokra tépett volna, az pedig gyöngéd cirógatásnak, ahhoz a kínhoz képest, amit a szavai vájtak belém.
Adam: Az egyetlen dolog, ami igazán fontos, hogy Angie és Benjamin biztonságban legyenek.
Spencer: Nem érdekel, hogy elveszíted őt? - kérdezte döbbenten.
Adam: Nem, ha ezzel megmentem az életét, és azokét akiket szeretet.
Spencer: Nem tudod megölni Kegan-t.
Adam: Fel tudom tartóztatni őket, amíg te biztonságba helyezed a kicsit. - feleltem.
Spencer: Mind meghaltok. - a hangja megremegett. Elfordult. Nem akarta hogy lássam, a küszködését. - Menj!
Felkaptam a fejem.
Adam: Mi?
Spencer: Sebastian és Nye Winnipeg-be viszik Angie-t. Menj utánuk. Én majd elintézem őket.
Dermedten álltam. Csak így elenged?
Adam: Biztos vagy benne?
Spencer: Nincs más választásom. Bíznom kell benned! - felelte. - Menj!
Spencer eltűnt a szemem elől. Kiléptem az éjszakába. A kocsi, amivel idehoztak, a raktár mellett parkolt, a kulcs a gyújtásban. Amennyire lehet biztonságba helyeztem a kisbabát, majd a volán elé ültem. A másik ülésen hevert Jerome mobilja. Felvettem és kikerestem a számot.
Adam: Ephraim? Itt Adam. Hol vagytok? Rob és Jerome bajban vannak! Segítened kell! - a hangom meglepően nyugodtnak tűnt. Megadtam a címet, majd elköszöntem. Új számot tárcsáztam. - Kegan? Itt Adam. Nálam van a gyerek.
Kegan: Jobb vagy mint gondoltam. - szólalt meg rövid hallgatás után.
Adam: Találkozzunk.
Kegan: Mondj egy helyet és időt.
Adam: Forks. Holnap délben.
Kegan: De hát az Washington államban van. Adam? Ugye ez nem valami csapda? Tudod hogy nem szeretem a játékokat...
Adam: Ne aggódj... eddig is álltam a szavam, ezután is így lesz. Vannak ott barátaim akik átadják neked Sebastian fiát. Én pedig elmegyek Angie-ért. - tettem hozzá.
Kegan: Légy óvatos. Az a nyomorult Nye megölte Max-et!
Adam: Ne aggódj, azt hiszik, hogy bízhatnak bennem.
Kegan: Nem tetszik ez nekem... - suttogta.
A háttérben hatalmas kiabálás támadt. Valaki Kegan-hez beszélt, zihálva, rémült hangon.
Adam: Minden rendben?
Kegan: Nem. Semmi sincs rendben. Már majdnem legyőztük Nye csipetcsapatát, amikor megjelentek Sebastian hívei. Menekülnünk kell. - hallottam, ahogyan beszáll egy autóba. - Adam? Ugye nem versz át?
Adam: Ne aggódj! Forks-ban megkapod ami jár Neked! - feleltem.
Letette. Beindítottam a kocsit és kikormányoztam az útra. Csak néhány mérföldnyire voltam az autópályától. Menet közben új számot tárcsáztam.
Edward: Jerome?
Adam: Én vagyok. Van egy kis baj. Segítenetek kell!
Edward: Hallgatlak!


Egy benzinkútnál álltunk meg kora este. Az éjjelnappali üzletből bugyuta karácsonyi dal szólt és az ajtó felett műfenyő girland ívelt át. Teljesen kiment a fejemből, hogy karácsony van. Harmadik napja voltunk úton. Vagy inkább menekültünk.
Sebastian az út mellett járkált fel-alá a telefonjával. Angie a kocsiban ült üres tekintettel.
Tyler: Hozok neki valami kaját. - mondta mellém lépve. Bólintottam.
Megtankoltam a kocsit és letöröltem a szélvédőről a vörös port. A víz és a hab lassú patakokban folyt le a motorháztetőre. Angie alakja homályosnak tűnt a hátsó ülésen. Vizet öntöttem a szélvédőre, majd letöröltem. Angie eltűnt az ülésről.
Láttam ahogyan belép az üzletbe. Azonnal mellette voltam.
Nye: Arról volt szó hogy a kocsiban maradsz. - mondtam neki halkan és karon fogtam.
Angie: Vedd le rólam a kezed. - felelte halkan.
Nye: Gyere! - kifelé kezdtem húzni. Az eladó érdeklődve figyelte az eseményeket.
Félúton jártunk a kocsi és a bolt között, amikor Angie kitépte magát a szorításomból.
Angie: Nem engedem hogy cibálj mint valami rongyot! - kiáltotta.
Nye: Ok. Elnézést. - sóhajtottam feszülten. - Beszállnál a kocsiba?
Angie: Nem!
Szerettem volna a hajánál fogva odahúzni. Ezt a gondolat átsugároztam neki is.
Nye: Na mi lesz?
Angie: Ha hozzám érsz átharapom a torkod. - suttogta.
Sebastian: Hogy mit csinált? - kiáltotta.
A hangja ijesztően csengett a kihalt némaságban. Angie rám pillantott. Mindketten elindultunk Sebastian felé.
Nye: Mi történt?
Sebastian: Hívd fel az öcsédet! - hozzám vágta a telefont. - Te! Te velem jössz! - karon fogta a lányát és magával húzta.
Angie duzzogva beült a kocsiba. Tyler időközben kijött az üzletből. Ő és Sebastian halkan beszélgettek. Megnyomtam a hívásindítás gombot. David vette fel a telefont.
David: Bastian... én annyira sajnálom, hidd el nem volt más választásunk... - kezdte.
Nye: Én vagyok. - szólaltam meg.
David: Bastian elmondta?
Nye: Nem. Mit?
David: Az öcséd...
Nye: Mi van vele? - kérdeztem rémülten.
David: Elengedte Adam-et.
Behunytam a szemem.
Nye: Ok, és mi a legrosszabb? Érzem a hangodon, hogy java még csak most jön.
Idegesen rugdosni kezdtem az út széli köveket. Gondolatban Spencert rugdostam. És Adam-et.
David: Elvitte Benjamint.
Elvétettem a követ.
Nye: Hová?
David ideges hangot hallatott a vonal túloldalán. Hülye kérdés volt.
David: Azt ígérte Spencer-nek hogy keresni fog titeket. De Sebastian azt mondta, hogy nem vette fel vele a kapcsolatot. Ezzel egyidejűleg Kegan és a bandája eltűnt.
Nye: Mondtam hogy meg kell ölnötök! - kiáltottam.
David: De... elmondta hogy mi történt. - mentegetőzött. - Azt mondta bízhatunk benne. Még Spencer is bízott benne.
Nye: Spencer hülye! Mind hülyék vagytok! - dühöngtem. - Fogalmatok sincs mi folyik itt. Angie... egyre rosszabbul van. Rám támadt. Megharapott.
David: A fenébe...
Nye: Ha megtudja hogy Adam mit tett teljesen ki fog készülni.
David: Nem tarthatjátok titokban örökké! - felelte.
Nye: Könnyebb lett volna, ha Adam halott. Még szerencse hogy nem tudja, hová tartunk. - sóhajtottam. Csend. - Mert ugye nem tudja?
David: Spencer elmondta neki.
A telefon furcsa jajgató hangot adott ki, ahogyan szétmállott az ujjaim között. A kijelző vadul villogott, míg végül fénye teljesen kialudt. Ledobtam a földre és visszamentem a kocsihoz.


A szemembe tűző nap ébresztett fel. Pislogtam néhányat, amíg kitisztult a látásom. Sebastian kifelé bámult az ablakon. Gondterheltnek tűnt és szomorúnak.
Tyler: Már majdnem ott vagyunk. - mondta halkan. Láttam hogy engem néz a visszapillantó tükörből.
Nye: A következő városban megállunk enni valamit.
Meglepett a hangja. Azt hittem alszik. Az ablak szélén könyökölt, a fejét ökölbe szorított kezén pihentetve. Fekete napszemüveget viselt, amit még tegnap vett egy benzinkúton. Jól állt neki, titokzatosnak és félelmetesnek látszott benne. Mint ahogyan az is volt.
Kivettem az ülés alól az ásványvizet és megittam a maradékot. A torkom szinte égett, kapart, mintha valami kimarta volna. A víztől csak rosszabb volt. Hátradőltem és behunytam a szemem. Eszembe jutott a vér íze, ahogyan a melegsége szétáradt a számban és lefelé csurdogált torkomban. Emlékeztem a zsibbadásra, ami átjárta a testemet, ez eufóriára, amit éreztem.
Sebastian: Winnipegbe kell mennünk. - mondta halkan.
Nye rácsapott a műszerfalra és hátrafordult.
Nye: Tudja hogy ott leszünk. Megőrültél? Ennyi erővel piros szalagokkal jelölhetnénk az odavezető utat is.
Sebastian: Ismerem azt a környéket. Ez előnyt jelent. És nem tudja a pontos címet. Winnipeg hatalmas, mi pedig a városon kívül leszünk. Az erdőben.
Tyler: Sebastian tudja hogy mit beszél. Bízz benne.
Nye: Bízom benne. Adam az akiben nem bízom. - felelte.
Felkaptam a fejem.
Angie: Mi van Adammel? - kérdeztem.
Nye rám pillantott de nem felelt. Sebastian elfordította a fejét.
Tyler: Nye?
Nye: Mi van?
Tyler: Tudnia kell. - mondta halkan.
Azt hittem megőrülök.
Angie: Ha nem mondjátok el most azonnal hogy mi folyik itt, én esküszöm, hogy... - elakadtam. - tudni akarom! - mondtam inkább.
Sebastian: Állj meg Tyler. Húzódj félre. - kérte halkan.
Tyler megállt az út szélén. Nye kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Némán kimásztam a kocsiból. A többiek bent maradtak.
Angie: Az igazat!
Nye: Adam elvitte magával az öcsédet. - mondta halkan.
Levette a szemüvegét és pörgetni kezdte a száránál fogva. Úgy tűnt arra vár hogy mondjak valamit.
Angie: Ez lenne a hatalmas probléma? - nevettem szinte megkönnyebbülten. - Adam tud vigyázni rá!
Nye: Davidéknek fogalmuk sincs hova ment. Felszívódott. És Kegan is. - mondta halkan.
Megint hallgatott, mintha arra várt volna, hogy megértsem az összefüggést.
Angie: Ugye nem hiszed, hogy Kegan elkapta?
Nye: Nem.
Angie: Nem értelek Nye! - megráztam a fejem. - Tudom, hogy titkolsz valamit. Azóta érzem, hogy kirángattál a lakásomból és betuszkoltál abba a rohadt kocsiba. Mi történik? Miért menekülünk? Ki az a Kegan?
Sebastian: Az ellenséged. Az ellenségem. - megfordultam. A kocsinak támaszkodva állt. - Téged akar, hogy engem bántson és mert te vagy az egyetlen a fajtánkból, aki képes lenne gyermeket szülni. Kegan pedig mindent megtenne, hogy a fajtánk vérvonalát ő vihesse tovább. Meg akarja ölni az öcsédet!
A lábaim önkéntelenül is hozzá vittek. Sebastian nem mozdult.
Angie: Miért gyűlöl téged ennyire? - kérdeztem.
Sebastian: Mert a nő akit szeretett engem választott. - felelte.
Angie: Ő Benjie anyja? Hol van most? - kérdeztem.
Nye is odajött, megállt mellettem. Idegesített. nem tudtam mire vár.
Sebastian: Benjie anyja ember volt. Meghalt a szülés után. A nő... - sóhajtott. - ... akit mindketten szerettünk szintén halott. Kegan ölte meg. Sok sok évvel ezelőtt.
Angie: Hány éves vagy tulajdonképpen? - kérdeztem, csak hogy mondjak valamit.
Nehezen tudtam megbirkózni a tudott dolgok súlyával.
Sebastian: 412. - felelte.
Nye halkan káromkodott. Rá pillantottam.
Angie: Olyan leszek mint te? - kérdeztem.
Sebastian: Nem. Olyan leszel mint Tyler. Félvér vagy. Ha átalakulsz, az emberi tulajdonságaid nagy része megmarad. Tudsz majd aludni és emberi táplálékot enni. De az érzékeid erősebbek lesznek, a fizikai erőd megnő és a tested képes lesz meggyógyítani önmagát. És többé nem öregszel. - tette hozzá.
Angie: Tessék? Úgy érted... halhatatlan leszek?
Nye közelebb lépett, a szemei egyre aggodalmasabbakká váltak.
Sebastian: Halhatatlan, de nem elpusztíthatatlan. - felelte. - És csak akkor ha az átalakulásod befejeződik.
Angie: Amihez vért kell innom. - suttogtam.
Sebastian: A testednek szüksége van rá. Még nem érted el a holtpontot, de már csak napok kérdése. Ezért kell mielőbb Winnipegbe érnünk. Ha átalakulsz nem maradhatsz emberek közelében.
Angie: Én... meg tudnék ölni valakit? - kérdeztem.
Nye: Vagy legalábbis megpróbálnád. - szólalt meg.
Angie: Már bocsánatot kértem. - fordultam hozzá.
Nye: Én pedig már megmondtam hogy nem haragszom. - felelte. - De ettől még nem bízom benned.
Angie: Mint ahogy Adam-ben sem... - suttogtam unott hangon. - Miért is? - kérdeztem.
Sebastian és Nye hosszú pillantást váltottak. Sebastian bólintott.
Nye: Adam Kegan-nak dolgozott. - mondta halkan. - Az első pillanattól kezdve.
Nem értettem mire céloz. Megráztam a fejem. Hallgattak. A szél feltámadt és port fújt a szemembe. Könnyezni kezdtem.
Angie: A francba! - kiáltottam.
Nye meg akarta érinteni az arcom, de elkapta a kezét és ellöktem magamtól. Sebastian a vállamra tette a kezét.
Sebastian: Sajnálom. - suttogta.
Angie: Mi a francról beszéltek? - kérdeztem dühösen. - Nem értek semmit! Nem értem! - üvöltöttem. A hangom visszacsengett a fülemben.
Nye: Adam nem szeret téged. Kegannek dolgozott egész végig.
Nagy levegőt vettem, mert arra készültem, hogy hatalmasat ordítok Nye arcába. De a szemei belém fojtották a hangot. Tele voltak sajnálattal és részvéttel. Ránéztem Sebastian-ra. Ugyanazok a szemek. Tyler elfordította a fejét, mielőtt elkaphattam volna a tekintetét.
Mit beszélnek ezek itt össze-vissza? Ez nem lehet. Nem lehet. Nem lehet. Nem történhet meg. Nem. Nem. Nem.
Ez visszhangzott a fejemben egész végig. Fogalmam sem volt mi történik velem. A föld eltűnt a lábam alól és zuhanni kezdtem. Fények és hangok tengerébe, egy végtelen mélységbe.
És az út folytatódott, még akkor is ha a józan eszemet elhagytam valahol a Sziklás-hegység lábánál. Ott maradt a szívem is keselyűk csemegéje gyanánt. Éreztem ahogyan belém marnak hogy darabokra szaggassanak szét.



Könnyebb lett volna ha sikítozik, ha kiabál, ha tagadja, ha nem fogadja el, ha nem hiszi el. De csak hallgatott. Szótlanul, csendes könnyeket hullajtva. A karomban vittem fel a repülőre. A szemei az arcomon csüngtek és hosszú idő óta először megszólalt. Jobb lett volna ha hallgat. Az kevésbé volt ilyen ijesztő.
Angie: Nye?
Nye: Tessék? - megálltam egy pillanatra. Sebastian mellénk lépett, az arcáról eltűnt a komor sötétség.
Angie: Zavard el a keselyűket. - suttogta. - Széttépnek. Nem bírom tovább.
Sebastian nem nézett rám. A lányát nézte. A félig ember, félig vámpír, tönkretett, elpusztított, megnyomorított lelkű, széttört elméjű lányt, akivé tettük. Én, ő, mindenki. Ha van igazság a pokolra jutunk.
A gép felszállt és elindultunk a végzetünk felé. Fogalmam sincs miért, de amikor Angie-vel a karomban kinéztem az ablakon, az alattunk elterülő kietlen vidék láttán egyvalami jutott eszembe. Nem is gondolat volt talán, hanem inkább egy látomás.
Sohasem fogunk visszajönni.

7 megjegyzés:

Rachel írta...

Na jó. Azt hiszem, eddig a pontig nagyjából tudtam követni, hogy ki-kinek dolgozik valójában, és hogy ki-mit-miért? csinál:D Teljes a káosz a fejemben. Nem tudom rossz e Adam? Vagy, hogy mi lesz Folksban?
Őszintén szólva azt sem tudom már, hogy kinek szurkolok. HOgy team Adam, vagy team Nye vagyok e... De még azt is eltudom képzelni, hgy Tyler nyer, mint nevető harmadik...
(már megint ez a hármas-fogat:D, ismerős valahonnan)

Na szóval izgatottan várm, hogy mi lesz a következő részben, mert ezzel csak összezavartál :D
Pusz
Rachel

Névtelen írta...

Teljesen totális a káosz most! Most akkor Adam rossz vagy jó? Segít vagy sem? Nagyon kész vagyok!!!!!!!!
Annyira fájdalmas volt ez a rész, teljesen kikészültem, majdnem sírtam már a végén.
Ugye nem hal meg Angie? :(

ui.: Hihetetlen ahogy az érzésekkel játszol. Olyan szinten bele tudsz mászni az ember lelkébe, hogy az valami hihetetlen. :D

Pusszantás

*Kitty*

Névtelen írta...

Micsoda drámai vég!!!!!Csodálatos volt!!Isteni ez a dupla tripla csavar az Adamos résznél.Kiváncsi vagyok hogy hőst,mártírt vagy áldozatot csinálsz~e Adamból?
Szegény Nye gondolom megint hoppon marad amikor Angie átalakul. Tylert talán a következő könyvre tartogatod.
Már csak az a kérdés a fináléra mit tartogatsz,
vér
harc
szerelem
bosszu
Új kezdet
vagy teljes össeomlás?
Alig várom!!!
Pusz
Emmi

Valöriee írta...

Hát ez kész..amit kibogoztál az elmúlt pár részben, most megint összekuszáltad...remélem Adam nem adja oda a kicsit...de most már nem tudom, hogy Angie-vel mégis mi lesz..és nem a pasik hanem az átalakulás, mi lesz a kicsivel? őt nem akarja majd bántani ha esetleg visszakerül hozzá?
Nye vagy Adam? egyértelműen Nye és még sok-sok megválaszolatlan kérdés:)

várom a következőt
puszi Valöriee:)

ui.: Sajnálom, hogy csak most jöttem, de nincs túl sok időm gép előtt ülni:/

Névtelen írta...

Szijah...
Egyszerűen úgy érzem felrobbanok az izgalomtól ha nem tudhatom meg mi fog történni ezután... csak reményeim vannak. mint például h Angie Nye-t választja... már Adam megjelenésekor eldöntöttem hogy én ha törik ha szakad Team Nye maradok, így is lett.Jól tettem :D Fantasztikus író vagy, határtalan fantáziával és csodálatosan fogalmazod meg a csavarod gondolataidat. Csak így tovább!
puszii... Niki
ui.:remélem meggondolod magad, és lesz új fejezet. (bár nekem is egy ilyen fenyegetés kellett ahhoz hogy kommentáljak... hónapok óta olvaslak és ez az első megjegyzésem. de mindig úgy éreztem hogy téged nem kell bátorítani , mert tisztában vagy a tehetségeddel. :))
TEAM NYE :D <3

Unknown írta...

Szerintem Adam csapdába csalja Keagan-éket Folksban...de azért aggódom és reménykedem h valóban így lesz!Elképesztő mekkorákat csavarsz a sztori...komolyan egyik ámulatból a másikba esem!Wow,hihetetlen vagy!Minden elismerésem!:)

Berry írta...

Whoa! :O
Másodszor: Szia!:)
Két napja olvasom az egészet és most értem a végére. Hát, nem találok szavakat. Eszméletlenül tehetséges vagy :D
Öööh...hát hogy erről a részről mondjak vmi: Én Angie helyében már kinyírtam volna magam ennyi idegbaj után :S Vagy a minimum, hogy Nye és Adam is menjen amerre lát, aztán jó messzire elhúzni egyedül...:D
Kíváncsi vagyok, mi fog törénni ezután :D
VÁrom a kövit :)

Puszi!

B.