18. Meglepetés

Este, amikor hazaértem az irodából, Jerome és Leah már javában vacsoráztak, Rob pedig a nappaliban meredt a tévére. Valami akciófilmet nézett. Egyenesen a szobámba mentem és átöltöztem. Visszatérve a többiekhez, Rob azonnal kérdések sokaságát szegezte nekem.
Rob: Mi történt? Érzem hogy össze vagy zavarodva. Mi zaklatott fel ennyire?
Dax: Mindjárt elmondom, csak had egyek valamit, jó? - hárítottam.
Leah rögvest szedett nekem a sajtos makaróniból egy jó nagy tállal. Én hálásan mosolyogtam rá. Jerome és Rob türelmetlenül várták hogy színt valljak.
Dax: Ma bejött az irodába Angie pasija.
Jerome: És milyen a fickó? - kérdezte izgatottan.
Dax: Furcsa. - feleltem az igazsághoz híven.
Rob: Igen, azt mindjárt gondoltuk Angie ízlését ismerve. - mondta türelmetlenül. Leah és Jerome kuncogtak és én is elmosolyodtam. - Láttad őket együtt? Hogy viselkedtek?
Dax: Hát... - tétováztam, próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat. - Eléggé intenzív a kapcsolatuk, ahogy elnéztem. Látszik hogy odavannak egymásért.
Jerome: Látjátok, nincs itt semmi probléma! - csapta össze hatalmas tenyerét. - A csaj csak fülig szerelmes.
Rob: Dax, miért vagy ennyire zaklatott? - kérdezte ügyet sem vetve Jerome-ra.
Dax: Nem is tudom. Volt abban az emberben valami hátborzongató. Ahogy nézett, ahogy mozgott... - csóváltam a fejem. - Az a legrosszabb hogy a válasz a nyelvem hegyén van, de mégsem tudok nevet adni neki...
Rob: Talán lesz még alkalmunk máskor is szemügyre venni a pasast.
Leah: Miért nem mentek el Angelina lakásához? Előbb vagy utóbb fel kell ott bukkannia. - ajánlotta.
Dax: Ez annyira szánalmas! - kiáltottam és az arcom a tenyerembe temettem. - Hagyjuk már békén szerencsétlent, had élje az életét ahogy neki tetszik. - fakadtam ki.
A többiek vegyes érzelmekkel fogadták az ötletemet. Rob elszántan kitartott a megfigyelés terve mellett,Leah elszántan kitartott Rob mellett,Jerome pedig már unta az egészet, Kettő a kettő ellen...

A következő nap félelemmel mentem be az irodába és amikor megpillantottam a három srácot a szívem majd kiugrott a helyéről. Sarah asztala mellett gyülekeztek. Ő és Lonnie eltűntek valamerre, gyanítottam hogy a kávézóba lógtak el. Jerome, Dax és Rob összedugták a fejüket és valamit nagyon komolyan tárgyaltak. Amint megpillantottak, azonnal megváltozott még a testtartásuk is.
Rob: Jó reggelt! Remek idő van, ugye? - kérdezte talán túlságosan is vidáman.
Angie: Igen. Nektek is jó reggelt! - üdvözöltem kissé zavartan.
Dax: Robert kitűzte az új megbeszélést holnapra. Van ellene valami kifogásod? - kérdezte.
Angie: Uh! - nyögtem ki elkeseredetten. - Második menet.
Jerome: Ha akarod elintézhetjük neked... - ajánlotta kuncogva.
Angie: Jó lenne, de legalább egy ember kell a cégnél, aki tényleg ért is a munkájához. - sóhajtottam. Ők összenevettek.
Dax: Ma is érted jön a barátod? - kérdezte. Próbáltam kifürkészni az arcát.
A többiek oda se hederítettek arra amit beszéltünk, valami szórólapot nézegettek.
Angie: Nem. Ma nem. A saját kocsimmal jöttem. - feleltem. Dax megértően bólintott.
Közben beviharzott Sarah és Lonnie egy hadseregnek is elég fánkkal és péksüteménnyel felpakolva. Én kihasználtam az alkalmat és elvonultam az irodámba. Azonnal Adam-et hívtam. Reggel alig akart elengedni az irodába.
Adam: Igen? - szólt bele a telefonba már egyetlen csengés után.
Angie: Úgy tűnik Dax nem jött rá, hogy... - hallottam hogy Adam megkönnyebbülten sóhajt ezért nem is folytattam.
Nem szerettem kimondani azt a szót. Nekem Adam nem vámpír volt. Ő Adam.
Adam: Azt hiszem rossz ötlet volt bemenni az irodába. Szerencse hogy megúsztuk. - mondta halkan. - Este átmegyek hozzád, ha hazaértünk. David kicsit messzebbre szeretne menni ma.
Angie: Ok. Nagyon hiányzol! - sóhajtottam.
Adam: Te is nekem. - felelte és hallottam hogy mosolyog. - Szeretlek! - suttogta.
A szívem mint mindig vad zakatolásba kezdett a szavai hallatán. Boldogsághullám tört rám és minden aggodalmam tovaszállt, egyetlen csodálatos szó hatására.
Angie: Én is szeretlek!
A hét további része eseménytelenül telt. Robert-tel ismét összerúgtuk a port és nagyon csúnyán leteremtettem, aminek hála két napig rám sem nézett. De úgy tűnt legalább Jerome és a másik kettő jól szórakozik. Pénteken délután Sarah-val vásárolni mentünk. Dax vacsorázni hívta és szeretett volna valami különlegesen csinos ruhát venni. Én is beújítottam magamnak egy pár brutálisan magas sarkú cipőt és egy szűk piros farmert.
Sarah: És új parfümöt is néznem kell. Valami izgatót! - jelentette ki csillogó szemekkel.
Angie: Hm, ki kéne próbálnod a Givenchy új illatát. - javasoltam.
Sarah: Gyere menjünk be ide is! - húzott maga után.
A kirakatok előtt sétálgatva egy sportszerbolt elé értünk. Döbbenten néztem a kirakatban felállított gogo rudat.
Sarah: Sztriptíz aerobik. - kuncogott. - A legújabb őrület. Megveszed a rudat és felszerelik a szobádban.
Angie: Hű... - csak ennyit bírtam kinyögni. Éreztem hogy belém bújik a kisördög. - Szerinted hatalmas ostobaság ha veszek egyet?
Sarah: Komolyan? - nézett rám döbbenten. - Te tényleg venni akarsz egyet? Mármint... jó ötlet, csak kicsit bizarr, hogy a főnököm hazaérve az irodából rúd táncolni kezd. - kuncogott. - De gondolom Adam-nek nem lenne kifogása ellene.
Angie: Nem is hiszem hogy látott már ilyet! - csúszott ki a számon.
Sarah: óh, egek! Hogy te mennyire naiv vagy! Ő is csak pasi és nem a holdon élt eddig vagy ilyesmi! - rázta a fejét. - Na gyere, menjünk be.
Még aznap felállították a lakásomban a rudat. A szerelő elismerően méregetett. Nem is akartam belegondolni, hogy mik járhatnak a fejében. Amint kilépett az ajtón, azonnal feltéptem az oktató dvd-t borító papírt és belemerültem a sztriptíz világába.
Nem is volt annyira nehéz, mint hittem, vagy csak egyszerűen van hozzá érzékem. Pár óra múlva teljesen leizzadva hagytam abba a gyakorlást és meg voltam róla győződve hogy holnap tele leszek lila foltokkal. Egyébként ezt nem volt túl vagy újdonság, mióta Adam-mel magasabb szintre helyeztük a kapcsolatunkat, szinte mindig úgy néztem ki, mint aki egy kiadós paintball csata legnagyobb vesztese.
Lezuhanyoztam és megcsináltam a hajam és a sminkem, majd felvettem egy szexi fehérneműt és fölé a piros selyemköntösöm. Ma este is bulizni készültünk, de még nem tudtam mit veszek fel. Gondoltam megvárom Adam-et, hogy ő válassza ki. Tudtam, hogy szereti ha kikérem a véleményét.
Pontban 9-kor meg is jelent. Szívdöglesztően festett a fekete bőrkabátban. Elakadt a lélegzetem, amikor az ajtóban magához húzott és forrón megcsókolt. A vékony köntösön át éreztem szobor testének hűvösségét, és azon nyomban elkapott a vágy.
Adam: Még nem készültél el? - duruzsolta.
Angie: Rád vártam. Tanácstalan vagyok. - sóhajtottam.
Adam: Akkor siessünk, mert David otthon vár ránk. - ajánlotta. Én szó nélkül kézen fogtam és elindultunk a szobámba.
Adam megtorpant, amikor meglátta a rudat az ágy előtt. És várakozóan néztem rá, de nem szólt semmit.
Angie: Ma vettem. - mondtam végül. - Tudod mi ez? - ő csúnyán nézett rám.
Adam: Azért ennyire nem élek elszigetelten a világtól, drágám. - felelte. - Mire kell ez neked? - kérdezte gyanakodva.
Angie: Jó testedzés. - vontam meg a vállam.
Adam: A jóga már nem is elég! - sóhajtott.
Angie: Hé! El sem hinnéd, mennyire jól megy! - kiáltottam és kézen fogtam, majd az ágyhoz vezettem.- Ülj csak le! Tartok neked egy kis bemutatót.
Bekapcsoltam a hifimet és kiválasztottam egy Pussycat Dolls-számot, a Buttons-t. Adam érdeklődve figyelt. Ledobtam a köntösömet, mire felvonta a szemöldökét.
Gondoltam először lightosra veszem a figurát, de mivel úgy tűnt, hogy Adamnek tetszik amit lát, bevetettem néhány rafinált mozdulatot. Néha odapillantottam rá, de az arckifejezéséből nem tudtam semmit leolvasni. Mikor vége lett a számnak kicsit kifulladva hozzá léptem.
Angie: Nos? - lihegtem.
Adam: Fel kell hívnom David-et. - súgta.
Nem értettem mit akar. El fogja neki újságolni? Vagy netán idehívja hogy David-nek is tartsak bemutatót.
Adam: Remélem nem haragszol, de mi ma este nem csatlakunk hozzád. - mondta fojtott hangon. - Nem, semmi baj. Furcsa a hangom? - nevetett idegesen. - Majd elmondom. Jó szórakozást! - zárta le a beszélgetést.
Angie: Mi történ? - kérdeztem meglepetten.
Adam: Hmmm... a gyönyörű barátnőm éppen most lejtett nekem egy őrjítő táncot fehérneműben. Gondolod, hogy ezek után még megyünk ma este valahová? - kérdezte és felkapott majd az ágyra fektetett. - Nem is tudod mibe keverted bele magad!
Angie: Akkor műsoron marad ez a különszám? - kérdeztem felocsúdva a meglepettségtől.
Adam: Naná. És ráadást is kérek! - felelte és szenvedélyesen megcsókolt.
A hétvége nagy részét a hálószobában töltöttük, ahol Adam lenyűgözve nézte az én kis saját show-mat. Szombatra már olyan izomlázam lett, hogy a karomat sem bírtam felemelni és tele voltam lila és kék foltokkal. Egyrészt a rúdtól, másrészt Adam-től, aki nem igazán bírt uralkodni a vágyain.
Szerencsémre hétfőn eléggé hűvös napra ébredtem, így volt okom beöltözni és nem kellett közszemlére tennem a sérüléseimet. Adam megígérte hogy értem jön délután, így jókedvűen telt a nap. Lonnie és Sarah a szokottnál is többet bohóckodtak, és Robék is csatlakoztak a vidám társasághoz. Ilyenkor nehezemre esett elhinni róluk, hogy Rob vámpír, Jerome pedig néhanapján párduccá változik. Bárcsak mindig ilyen lenne az élet.

A mai nap könnyen és jókedvűen telt, mindenki vidám volt. Úgy láttam Angie is boldog, ami kicsit megnyugtatott. Kezdtem megadni magam, mert Jerome és Dax nem voltak hajlandóak tovább figyelni őt. Én is belenyugodtam, hogy a kétségeink alaptalanok voltak. Megegyeztünk, hogy nem mondanunk semmit Nye-nak. Angie boldog és szerelmes. Talán jobb is ha Nye nem jön vissza.
Délután az idő rosszabbra fordult és az erős szél esőszagot hozott magával. Hallottam a távoli égdörgést is, ami az emberek számára még nem volt hallható, ezért senki sem nyugtalankodott az időjárás miatt. Siettetem a többieket, mert szerettem volna még a vihar előtt vadászni. A parkolóban vártuk Dax-et, aki még fent volt. Jerome és én a kocsinak támaszkodva kémleltük az eget.
Jerome: Úgy tűnik a vadászatodat holnapra kell halasztanod. - mondta, miután meghallottuk az első komolyabb dörrenést.
Rob: A francba. - bosszankodtam.
Jerome: De miért zavar az eső a vadászatban? - kérdezte értetlenül.
Rob: Szagoltál már ázott kutyát? - kérdeztem. Jerome még mindig nem fogta meg. - Az állatok büdösek, ha elázott a szőrük.
Jerome: Hogy te milyen finnyás vagy! - legyintett. - Hallottad?
Rob: Ez nem az ég volt, te süket. Csak egy motor. - intettem a parkoló vége felé.
Jerome: Tyűha! Ez az ahogy mondod! Motor a javából. - mondta elismerően. - Azt hiszem a titokzatos Adam-hez van szerencsénk.
Rob: Én is azt hiszem. - bólintottam.
Az alak talpig fekete bőrbe volt öltözve. Nem vette le a sisakját és kényelmesen ült a motoron, amit könnyedén támasztott a lábával. Közben láttam, ahogy Dax és Angie kifelé jönnek az épületből. Angie intett nekünk, majd tovább tipegett a csodacipellőjében, Dax pedig odajött hozzánk.
Dax: Indulhatunk? - kérdezte.
Jerome: Gyerünk! Leah marhasültet készít. Farkas éhes vagyok... vagyis párduc éhes! - javította ki. Dax nevetett.
Hallottam, hogy miről beszélnek, de nem tudtam odafigyelni. Furcsa mód nem voltam képes megérezni annak a fickónak az érzéseit. Ahogy Angie közeledett felé, levette a sisakot.
Jerome: Tényleg jól néz ki! - jegyezte meg. - Bár napozhatna egy kicsit.
Dax: Szerintem jól áll neki az a sápadt bőr. És különben is, Angie is majdnem olyan fehér. - magyarázta. - Rob, jössz már?
Oda sem figyeltem. Láttam, ahogy Angie átkarolja a férfit és megcsókolja. Még száz méterről is hallani lehetett ahogy a szíve hevesebben ver.
Jerome: Hallod te is? - kérdezte mosolyogva. Dax kicsit értetlenül nézett de én tudtam mire gondol. - Rob, szállj már be. - szólt miután ő beült.
Ekkor mintha villám csapott volna belém. Eltűnt a külvilág és minden szag, minden hang megszűnt. Csak Angis szívdobogását hallottam. És tudtam, hogy mi a baj. Két szívdobogást kellene hallanom.
Rob: Jerome... te hány szívdobogást hallasz? - kérdeztem rekedten. Jerome kihajolt a kocsiból.
A szél hirtelen megfordult és az arcomba csapott, ismerős illatot hozva. Megdermedtem. A tekintetem találkozott a fickóéval. Éreztem, hogy Jerome mellettem terem és automatikusan érte kaptam, mert éreztem, hogy oda fog rohanni.
Angie és Adam döbbenten meredtek ránk. Mi pedig rájuk. Dax közben kiszállt és értetlenül bámult hol a párra hol ránk.
Dax: Mi ütött belétek? - kérdezte.
Rob: Te tényleg nem vetted észre? - kérdeztem és próbáltam visszafojtani a dühömet.
Jerome: Dax?
Dax is Adam-et bámulta, majd hallottam, hogy elakad a lélegzete a felismerés borzalmától.
Dax: De hiszen... hiszen ez...
Rob: Ez egy vámpír! - fejeztem be.
Adam megsemmisítő pillantást vetett rám. Angie kezébe adta a sisakot, miközben ő felhúzta a sajátját. Mielőtt még bármit tenni tudtunk volna, a fekete motor elszáguldott.
Jerome: Na most kezdhetünk pánikolni!
Dax: Itt az ideje, hogy az Nye visszajöjjön! - nézett rám sápadtan.