23. Magyarázatok

Fárasztó nap állt mögöttem. Izgalmakban, meglepetésekben bővelkedő nap. Este egy partira voltam hivatalos, ahová Adam kísért el. Tudtam hogy bármilyen férfi lenne is az oldalamon bizonyára feltűnést keltenék, de így ezzel a csodálatos, sápadt-szépséges lénnyel magam mellett úgy éreztem mintha egy ritka állatfaj lennék akit mindenki megámul.
Habár egy Halloween partin mindenki igyekszik kitűnni a tömegből, mégis mi keltettük a legnagyobb feltűnést, mi akik talán a legdiszkrétebb jelmezt öltöttük. És a legironikusabbat is, bár ezt a poént csak mi értettük. Adam Drakula grófnak öltözött. Fehér, keményített inget viselt és hosszú fekete köpenyt rubintvörös béléssel. Én hosszú vörös ruhát vettem fel és a nyakamra két harapásnyom volt festve, mivel én voltam Drakula menyasszonya.
Lonnie torreádor jelmeze és Sarah domina szerkója mellett az én ruhám csak silány próbálkozás lett volna Adam nélkül. Ám ő a legfeltűnőbb kiegészítőnek bizonyult. A sok Jack Sparrow, Marie Antoinette, déli hölgy, Lady Gaga és Michael Jackson között kimagaslott sudár alakja, minden tekintetet magunkra vonzva.
Felismertem Robert Antwood-ot aki Lonnie szerint minden évben az Operaház fantomjának öltözik. Amikor megláttam Rob-ot és Jerome-ot kicsit meglepődtem.
Jerome: A három testőrnek akartunk öltözni, de Dax összeveszett Sarah-val és most valahol duzzog. - magyarázta, majd színpadiasan az öltözetükre mutatott. - Így most csak két idióta vagyunk.
Rob: Próbáltuk rábeszélni David-et hogy jöjjön el velünk, de kimagyarázta magát.
Leah: Tényleg, akkor ki az a John Lennon szerű alak ott Sarah mellett? - kérdezte nevetve.
Angie: Ó, hogy az a... pedig megígérte hogy távol marad Sarah-tól! - dühöngtem. - És Sarah most szakított Dax-szel? - kérdeztem.
Jerome: Sarah szerint Dax szakított vele. És aztán elviharzott valami olyasmit morogva hogy ez így nem mehet tovább. - legyintett. - Kell neki pár óra és a régi lesz.
Rob: Az lehet, csak barátnő nélkül.
Angie: Adam, nem arról volt szó hogy beszélsz vele? - kérdeztem.
Adam: Így is történt. - mentegetőzött. - És megígérte hogy távol marad Sarah-tól. De úgy tűnik meggondolta magát.
Nem szóltam semmit. Kár lenne itt mindenki előtt jelenetet rendezni és Adam igazán nem tehet róla hogy a barátja egy lehetetlen alak. Sóhajtottam.
Adam: Mi lenne ha most szépen kivernéd a fejedből az összes aggodalmat és lazítanál? - kérdezte selymes hangján.
Angie: Igazad van.
Adam: Táncoljunk. - ajánlotta.
Bevezetett a táncparkettre, ahol eléggé sok pár táncolt összebújva Diana Krall andalító zenéjére. Adam mellkasához simultam, miközben ő halkan dúdolt a fülembe.
Adam: Remek választás egy Halloween partihoz, nem? - kérdezte mosolyogva.
Angie: Ezek itt mind sznobok. Ha Szent Patrik napi ír kocsma partit tartanának akkor is Diana Krall énekelne. - jegyeztem meg kissé talán túl hangosan, mire többen felénk néztek.
Adam: Kicsit szókimondóak vagyunk ma este? - kérdezte mosolyogva, majd hosszasan tanulmányozta az arcomat.
Én megbabonázva figyeltem minden rezdülését. Ahogyan a szája széle megrándult egy elfojtott mosolytól, amiként káprázatos szemei fogva tartották a pillantásomat, amit csak hívogatóan telt ajkai tudtak felszabadítani arra csábítva hogy megcsókoljam.
Tudtam hogyha megteszem akkor jó pár hétre elegendő csámcsogni valót adok a helyi pletykafészkeknek, de a gátlásaimat ma este otthon felejtettem. Adam is meglepődött, amikor a nyakánál fogva lehúztam őt magamhoz és szenvedélyesen csókolni kezdtem. A karjai szorosan körém fonódtak és éreztem hogy szétáramlik a testemben a kellemes meleg zsibbadás amit kiváltott belőlem a közelsége.
Adam: Itt az ideje hogy távozzunk... - zihálta, miután elengedett.
Angie: Most sem néznek többen mint eddig. - vontam meg a vállam.
Adam: De abban nem vagyok biztos hogy most is ugyanazt gondolják mint eddig. - jegyezte meg hamiskás mosollyal.
Én nem feleltem, csak engedelmesen követtem őt hogy megkeressük a többieket. Az egyik sarokban, a bársonypamlagon ülve ismerős alakot pillantottam meg. A nő szőke haja drámai hullámokba volt rendezve és nyakából hosszú gyöngysor lógott le fekete rojtos ruhájának dekoltázsába. Neccharisnyás lábait kecsesen tartotta, kezében tollas legyezőt rezegtetett.
Angie: Hát ilyen nincs! - kiáltottam fel.
Adam: Mi az? - kérdezte meglepetten.
Angie: Látod azt az idősebb nőt a 20-as évekbeli jelmezben? - kérdeztem bosszankodva. Kíváncsian nézegette. - Ő az anyám.
Adam: Nem inkább a nővéred? - kérdezte nevetve.
Nem feleltem, mert közben észrevett és arcán feltűnt a jól begyakorolt bájmosoly. Felugrott és pirosra lakozott körmei szinte villogtak ahogyan ölelésre tárta karját. Engedelmesen odasiettem és megöleltem. Ő a levegőbe puszilt, hogy ne kenődjön el a sminkje.
Mirella: Angelina drágám! Már azt hittem rád dőlt egy aktakupac és maga alá temetett! - jegyezte meg.
Angie: Szia anya! Nem tudtam hogy Los Angeles-be jöttél.
Mirella: Azt elhiszem. Az unokatestvéred szerint már hónapok óta nem beszéltek. Mégis mi bajod van Natalie-val?
Angie: Semmi anya, csak nem túl sok közös témánk van már. - sóhajtottam.
Mirella: És ki az a férfi akivel jöttél? - kérdezte suttogva.
Egy pillanatig reméltem hogy megúszhatom ezt a kínos találkozást, de nem volt mit tenni. Kinyíjtottam a kezem Adam felé, mire ő megvillantotta megnyerő mosolyát és hozzánk lépett, átölelve a derekamat.
Angie: Anya, ő a barátom Adam Masen. - mutattam be. - Adam ő az édesanyám Mirella Casiraghy.
Adam: Örvendek Mrs. Casiraghy! - mosolygott, mire anyám a kezét nyújtotta.
Mirella: Én is. - dadogta meglepetten. - A barátod? - fordult felém. - Nem is tudtam róla hogy van valakid.
Angie: Igyekszem megóvni a magánéletemet a nyilvánosságtól. - magyaráztam.
Mirella: Ezt jól teszed. És mennyire komoly ez a dolog köztetek? - kérdezte mosolyogva, miközben alaposan végigmérte Adam-et.
Adam: Nagyon komoly. - felelte, mielőtt bármit mondhattam volna. - Ami ezt illeti szeretném feleségül venni a lányát. - tette hozzá.
Majdnem összeestem, és hirtelen még levegőt venni is elfelejtettem. Anyám arcára mintha odafagyott volna a mosoly.
Mirella: Csak nem vagy terhes? - kérdezte kuncogva.
Angie: Nem! - vágtam rá, mielőtt Adam megszólalhatott volna.
Mirella: Ezt örömmel hallom. - jegyzete meg.
Egy pár percig szótlanul bámultuk egymást mire Adam megtörte a csendet.
Adam: Hozhatok a hölgyeknek egy pohár frissítőt? - kérdezte.
Én bólintottam, és anyám a legbűbájosabb mosolyával közölte hogy szívesen meginna egy pohár puncsot. Adam gyorsan eltűnt a tömegben.
Mirella: Te eljegyezted magad és nem is szóltál? - kérdezte szemrehányó hangon.
Angie: Még nem jegyeztük el egymást... csak szóba került. - mentegetőztem.
Mirella: Angelina, nem is tudod milyen szörnyű ez nekem. - szipogta. - Apád családja hallani sem akar felőlem, a barátnőim folyton a lányaik is a fiak házasságával vágnak fel és a bátyád... - itt tényleg sírva fakadt. - El akar venni egy mexikói bejárónőt.
Gyorsan kivezettem a teraszra.
Mirella: Olyan nagyon magányos vagyok. - sóhajtott.
Angie: Miért nem költözöl Miami-ba? - ajánlottam.
Mirella: Hát, ami azt illeti tényleg elköltözöm. Ide. - vallotta be.
Azt hittem rám szakad az ég.
Angie: Ide? - kérdeztem nagyot nyelve. - Mármint a városba?
Mirella: Ó nem pont a városba. Santa Monica-ba. Már találtam is egy gyönyörű mediterrán villát a parton. - lelkesedett. - És gondolj bele mennyire jó lesz majd hogy közel vagyok ha jönnek a gyerekek!
Angie: Gyerekek? - kérdeztem döbbenten.
Mirella: Ez az Adam nagyon vonzó férfi. Mond csak jó családból való? Gondolom igen, látszik a modorán. - folytatta. - Az esküvőt mikorra tervezitek? Április lenne a legjobb, akkor a hercegék is mindig átjönnek.
Angie: Anya... - nyögtem.
Mirella: És természetesen találnunk kell nektek egy pompás házat. Láttam is egyet ami az enyémtől pár utcányira van...
Azt hittem menten elájulok. Anyám is abbahagyta az eszmefuttatást és aggódva nézett rám.
Mirella: Jól vagy? Sápadt vagy mint egy kísértet...
Angie: Azt hiszem... csak fáradt vagyok. - nyöszörögtem.
Mirella: Amikor veled voltam terhes én is folyton fáradt voltam... - jegyezte meg. - Ha már itt tartunk a vőlegényed nagyon emlékeztet apádra. - jegyezte meg, majd rögtön belekezdett a New York-i rokonok élettörténetébe.
Angie: Apára? - kérdeztem egy idő után.
Mirella: Hogy? - pislogott értetlenül.
Angie: Azt mondtad Adam emlékeztet apára. Miben? - kérdeztem gyanakodva.
Anyám elvörösödött majd felnevetett.
Mirella: Ó hát ő is ilyen jó modorú és figyelmes volt. - nevetgélt.
Angie: Aha. - bólintottam.
Mirella: Nagyon emlékeztet valakire... - motyogta és elnézett a vállam felett. Hátranéztem és láttam hogy Adam közeleg két punccsal a kezében. - Ez a sápadt bőr és ezek a kecses mozdulatok...
Angie: Kire emlékeztet? - kérdeztem mohón.
Mirella: Egy régi ismerősömre. - mondta elgondolkozva.
Adam: Parancsoljanak hölgyeim!
Mirella: Ó milyen figyelmes... - rezegtette a szempilláit.
Én a fogamat a pohár szélébe vájtam és reméltem hogy anyám hamar meggondolja magát a költözéssel kapcsolatban. Nem tetszett a lelkesedése Adam iránt és az apámról tett megjegyzés is fúrta az oldalamat.
Végül egy óra múlva sikerült leráznom, miután migrént színleltem. Kiderült hogy David és Sarah már réges-rég leléptek és Robék is elindultak megkeresni Dax-et. Lonnie örömmel átvette az anyámat és elmesélte neki a helyi pletykákat.
Én megkönnyebbülten dőltem hátra a kocsiban. Adam mosolyogva szállt be a volán mögé.
Adam: Azt hiszem az anyád kedvel engem.
Angie: Én is ettől félek. Mond feltétlenül azt kellett neki lódítanod hogy el akarsz venni? - kérdeztem durcásan. Adam megcirógatta az arcomat.
Adam: Nem hazudtam. - mondta komoly hangon. - Tényleg feleségül akarlak venni.
Elakadt a lélegzetem mint ezen az estén más sokszor. Adam egy darabig engem nézett, majd beindította a motort is a kocsit kikormányozta a forgalomba. Jó darabig nem szólaltam meg.
Angie: Anyám mondott valamit... ami egy kicsit felkavart. - kezdtem. - Úgy mellékesen kicsúszott a száján hogy hasonlítasz az apámra.
Adam rám pillantott.
Adam: És ez miért kavar fel? Attól félsz apakomplexusban szenvedsz?
Angie: Az nem lenne baj. - ráztam meg a fejem. - Csakhogy te egyáltalán nem hasonlítasz apámra. Ő olasz temperamentumú, nyers ember volt. A szíve vajból volt, de ha egyszer feldühítették... - elmosolyodtam. - Te egészen más vagy.
Adam: Mire gondolsz? - kérdezte miután egy darabig hallgattam.
Angie: Az apám bőre kreol volt, a szeme barna, a haja fekete. Az anyám szőke és kék szemű. - mondtam elgondolkozva. - És... amikor még kislány voltam, úgy 8 éves egyszer meghallottam, hogy az egyik szobalány megjegyezte hogy csak egyszer kellett az apámnak elutaznia üzleti útra az anyám rögtön terhes lett.
Adam összevonta a szemöldökét.
Adam: Most arra célzol hogy az anyád megcsalta az apádat? Vagyis...
Angie: Igen.
Adam: És gondolod hogy igaz? - kérdezte.
Angie: Talán igen. Sok mindenre magyarázatot adna.
Próbáltam kiverni a fejemből ezt a szörnyű gyanakvást. Adam igyekezett elterelni a gondolataimat, és a holnapi ünnepről beszélt illetve felidéztette velem gyermekkorom halloween-jeit.
Az ajtón belépve Kisherceg fogadott. Gyorsan adtam neki egy tál tejet és megsimogattam, mire elégedetten dorombolni kezdett. Adam szokás szerint az ajtóból nézte mindezt.
Angie: Már nem is utál annyira. - jegyeztem meg, amikor odamentem hozzá és meglazítottam a nyakkendőjét.
Adam: Már én sem utálom olyan nagyon. Főleg miután biztossá volt hogy nem kell vele osztoznom az ágyadon. - mondta mosolyogva és felkapott a karjába. - Most eljött Drakula gróf ideje.
Angie: Ó valaki mentsen meg! - kuncogtam és menet közben lerúgtam a cipőmet.
Fogalmam sincs hány óra lehetett, amikor arra ébredtem hogy Adam szokatlanul durván arrább lök, majd eltűnik mellőlem. Először azt hittem hogy megint a macskával van összetűzése, de aztán meghallottam az éktelen morgást a nappaliból.
Kipattantam az ágyból, de megszédültem. Sötét volt és tapogatózva jutottam el a villanykapcsolóig. A hirtelen világosságtól hunyorogva megálltam az ajtóban, ahol Adam állt olyan pózban mint egy támadni készülő tigris. Még sohasem láttam ilyennek és amikor vad pillantása rám szegeződött tudtam hogy valami baj van.
Nye: Ne mozdulj! - hallatszott a félhomályból a parancs.
Mozdulatlanná dermedtem, de nem a parancsnak engedelmeskedve hanem a hang miatt. Lassan arrafelé fordítottam a fejem ahonnét a kiáltás hallatszott az előbb. A kezemet a szám elé kaptam hogy elnyomjam a sikoltást, ami feltörni készült.
Ebben a pillanatban Adam közelebb oldalazott hozzám, mire Nye egyetlen ugrással átszelte a szobát. Ösztönösen cselekedtem, amikor Adam elé léptem, de szinte azonnal elém került és egyik kezével a háta mögött tartott, miközben még hangosabban morgott.
A válla fölött láttam, hogy Nye megtorpan is értetlenül néz ránk. A szívverésem olyan hangosnak tűnt, mintha kívülről jött volna.
Angie: Nye... - dadogtam.
Éreztem hogy Adam izmai megfeszülnek és még inkább elém húzódott.
Nye: Lina, maradj mozdulatlan... amikor szólok fuss be a szobába. - szólt a parancs.
Már éppen szólni akartam, amikor Nye hirtelen eltűnt és abban a pillanatban Adam is.
Nye: Lina, fuss! - üvöltötte. - Menj már! - tette hozzá miután nem mozdultam.
Csak hörgést is morgásokat hallottam, majd valami hangosan csörömpölve összetört és Kisherceg dühösen fújtatni kezdett. Odaugrottam a kanapéhoz és felkapcsoltam a dohányzóasztal lámpáját.
Ekkor megláttam Adam-et, aki a földön feküdt a hasán, riadt szemei rám szegeződtek. Felsikoltottam, mire Nye láthatóvá vált. Adam hátán térdelt és az egyik kezével lefogta Adam kezeit, a másikkal pedig a fejét nyomta a földhöz.
Angie: Engedd el! - sikoltottam és odarohantam.
Erre Nye eltűnt a szemem elől és hirtelen a talaj is a lábam alól, majd valami kemény és hideg nyomódott a hátamnak és valami forró a mellkasomnak. Nye állt előttem, mindent eltakarva. A hátam mögött a fal.
Csak annyit éreztem hogy Nye izmai megfeszültek és mintha egy kődarab csapódott volna a földhöz. Láttam hogy Adam átrepül a szobán a szemközti falnak csapódva, amiről hatalmas darabban levált a vakolat. Szinte azonnal felugrott és vicsorogva felénk rontott, mire Nye előre lépett és ismét eltűnt. Adam döbbenten megállt, majd megrázkódott és most hanyatt zuhant a földre.
Angie: Elég! - kiáltottam sírva. - Nye hagyd őt! Kérlek Elég... elég!
Ekkor valami átsuhant előttem, majd egészen másfajta morgás vagy sziszegés hallatszott és Nye hirtelen a falnak csapódva láthatóvá vált. Felismertem Robot, aki vasmarokkal tartotta és a terasz felőli morgást pedig egy hatalmas, selymesen csillogó szőrű párduc szolgáltatta.
Adam ekkor már talpon volt, támadóállásban. A szemem túl lassú volt hogy minden mozzanatot láthasson. De azt láttam, hogy Nye megpróbál felé rontani, mire Rob ismét a falhoz nyomta, Jerome pedig Adam elé ugrott, mély torokhangot kiadva.
Nye arcán döbbenet futott át. A tekintetéből eltűnt a gyilkos düh és kérdéseket várva nézett mindegyikünkre.
Nye: Mi folyik itt? - kérdezte.
Rob: Tudsz uralkodni magadon? - kérdezte.
Nye: Ezt mond meg inkább te. - vetette oda ridegen, miközben végig Adam-et szuggerálta.
Rob: Adam? - kérdezte.
Adam: Csak ameddig nem megy Angelina közelébe. - jegyezte meg.
Nye: Engedj el de azonnal. - sziszegte Rob-nak majd kirántotta magát. Rob hátraugrott Adam elé, félfordulattal, mintha mindkettőt próbálná visszatartani.
Rob: Jól vagy? - pillantott rám futólag.
Angie: Nem. - ráztam meg a fejem és csak most vettem észre hogy sírok.
Adam azonnal felém mozdult, az arcán aggodalommal, de Nye is megmozdult, mire ismét mindenki morogni kezdett.
Angie: Fejezzétek már be! - kértem zokogva.
Nye arcán annyi érzelem látszott hogy képtelen voltam eligazodni rajta. Hihetetlenül megváltozott. Sokkal nagyobb darab lvolt mint emlékeztem. Az arcvonásai megkeményedtek, a haja alig volt pár milliméteres.
Nye: Lina... jól vagy? Nem bántott? - kérdezte remegő hangon.
Angie: Nem, dehogy. - feleltem még mindig könnyek közt.
Nye: Ki ez? - intett a fejével Adam felé. - És mit keresett éjszaka a lakásodban... a hálószobádban? - vont kérdőre. - Az egész lakás bűzlik tőle... és te is. - jegyezte meg lesújtóan.
Rob: Higgadj le Nye, Adam senkit sem fog bántani.
Nye: De ahogy elnézem őt sem bánthatja senki. - mondta Jerome-re nézve. - Jerome, tűnj el innét! - utasította.
Jerome furcsa fájdalmas hangot adott ki.
Rob: Nem akar menni! - ellenkezett.
Nye: Én vagyok az Alfa! Nekem kell engedelmeskednie! - mondta dühösen. Adam rám pillantott.
Rob: Talán a Forksi falkában te voltál az Alfa. De itt pillanatnyilag csak egy betolakodó vagy. - mondta dühösen.
Nye hirtelen nagyon dühösnek tűnt és jéghidegen végigmérte a párducot és a két vámpírt. Majd engem.
Nye: Hogy néztek ki? - kérdezte halkan. - Mi a franc történt itt amíg távol voltam?
Rob: Nem vagy többé a vezetőnk, semmi közöd hozzá.
Adam: Rob, ne dühítsd fel még jobban. - mondta halkan.
Rob nem felelt.
Nye: Hogy mi van? Ti annak.... - Adam felé intett. - fogadtok szót? - kiáltotta. - Hát ezt nem hiszem el.
Senki sem szólt.
Nye: Jerome, menj ki! - szólalt meg ellentmondást nem tűrő hangon. Jerome szemei fájdalmasan csillogtak, de pár pillanat múlva megfordult és eltűnt, olyan hangtalanul ahogy érkezett.
Rob: Nem fair amit tettél. Ő kénytelen engedelmeskedni az Alfa hangjának. De én nem...
Nye: És szerinted mennyi ideig tart nekem szétverni azt az ostoba fejedet? - sziszegte, mire Rob morgásba kezdett, de Adam lefogta.
Angie: Elég! - kiáltottam. - Fejezzétek már be ezt a cirkuszt... ezt a nevetséges hatalomfitogtatást!
Kétségbeesett pillantást vetettem Adam-re.
Angie: Én akarom tisztázni Nye-jal ezt a helyzetet. - jelentettem ki. - Négyszemközt.
Adam: Nem hagylak itt vele! - vágta rá.
Angie: Kérlek, Adam! - behunytam a szememet. - Nye nem fog bántani.
Rob: Talán igaza van, jobb ha ők ketten megbeszélik ezt... - súgta Adam-nek.
Közben Nye szemei rám szegeződtek. Éreztem a pillantását, amiből száz kérdés szegeződött felém.
Angie: Adam... kérlek! - sürgettem.
Adam: Itt leszünk a parkolóban. - szólalt meg végül. A szemeiben mérhetetlen fájdalom és aggodalom látszott. Majd rápillantott Nye-ra. - Ne érj hozzá, mert nem érdekel hogy mi vagy... megöllek! - fenyegette meg.
Nye: Na ne mond! - mordult rá.
Angie: Rob vidd ki Adam-et. - kértem.
Ők is a teraszon át távoztak. Felsóhajtottam. Nye Még mindig mozdulatlanul állt.
Nye: Jól vagy? - kérdezte. Bólintottam.
Elléptem a faltól, de a lábaim mérhetetlenül gyengének bizonyultak és megszédültem. Nye azon nyomban ott termett és elkapott. Forró érintése szinte sokkolt.
Angie: Jól vagyok... - bizonygattam és elhárítottam a karját. Ő szó nélkül elengedett.
Nye: Ki az a pojáca akit Rob az élete árán is védelmezne? - kérdezte. - És mit keresett nálad?
Angie: Adam nem veszélyes rám, vagy bárki másra. - kezdtem.
Nye: Na persze! - nevetett keserűen. - Most jön az hogy multipack-ben vetted a macskával együtt?! - jegyezte meg a kanapé alatt gubbasztó Kisherceg felé intve.
Angie: Ő nem bántja az embereket, ezt te is tudod.
Nye: Egyáltalán hol szedted össze ezt az Adam-et. És mióta van bejárása a lakásodba? - kérdezte.
A számat harapdáltam idegességemben.
Nye: A barátod-nak még nem tűnt fel hogy egy vámpír ólálkodik körülötted? - kérdezte gúnyosan.
Angie: A barátomnak? - döbbentem le.
Nye: Erről is tudok. Rob elmondta hogy jársz valakivel. Vagy netán ő is az Adam nevű vámpír pajtása?
Angie: Nye... ígérd meg nekem hogy nem fogod bántani Adam-et! - odarohantam hozzá. Ő megfogta a kezemet. - Ígérd meg!
Nye: Miért bántanám?
Angie: Csak ígérd meg! - erősködtem. Nye vállat vont.
Nye: Na jó... a paprikajancsi vámpírnak egy haja szála sem görbül. - ígérte meg.
Elhallgattam. Ez kicsit megnyugtatott. Nye közelebb lépett hozzám és a karjába húzott.
Nye: Annyira hiányoztál, Lina! - súgta és az arcát a hajamba temette. Én mozdulatlanul tűrtem.
Hirtelen hátralépett és elhúzta az orrát.
Nye: Mégis mit csináltatok azzal a majommal. Bűzlesz tőle. Az egész tested... - intett felém türelmetlenül. - Mintha vele aludnál vagy mit tudom én!
Elakadt a lélegzetem és éreztem hogy a szívem hevesebben ver. Nye válaszra várva nézett rám. Aztán hirtelen átsuhant az arcán a felismerés.
Nye: Ez... valami beteges vicc akar lenni? - kérdezte fojtott hangon.
Angie: Te hagytál itt hogy kezdjek új életet! - vettem elő az egyetlen magyarázatot.
Nye: Na nem! - rázta meg a fejét. - Nem, nem, nem. Lina... ez nem igaz, ez nem lehet igaz! - kiáltotta majd megragadott.
Angie: Engedj el! - nyöszörögtem.
Nye: Hogy nézel ki! - üvöltötte. - Mit csinált veled?
Angie: Engedj el Nye... ez fáj, eressz el! - kiabáltam.
Nye: Nem mondhatod komolyan hogy egy vámpírral jársz! - nevetett hisztérikusan, majd ellökött magától.
Angie: Szeretem őt! Jobban mint bárkit eddigi életem során...
Nye arcáról lefagyott a mosoly.
Nye: Beleértve engem is? - kérdezte és közelebb lépett. - Válaszolj!
Angie: Igen! - feleltem az igazsághoz híven.
Adam: Most már tudsz mindent! - szólalt meg.
Odanéztem. Adam a szoba túloldalán állt Rob-bal maga mellett.
Nye: Ezt úgysem fogom hagyni! - mondta elszántan.
Én kitéptem magam a kezei közül és Adam kitárt karjába rohantam.
Adam: Az egyetlen aki itt döntést hozhat az Angelina. És ő nyilvánvalóan engem választott. - jegyezte meg.
Nye: Választott? - nevetett fel. - Hát ez jó. Választott. Miután én elhagytam? - kérdezte gúnyosan.
Éreztem hogy Adam karjai a derekamról és elenged.
Nye: Ja hogy ezt te nem tudtad? - kérdezte ártatlannak tűnő arccal. - Én hagytam el őt. Ő az én barátnőm volt. És tudta hogy vissza fogok jönni hogy leellenőrizzem. Szerinted mennyi az esélye annak hogy te csak azért vagy itt hogy visszavágjon nekem? - kérdezte és elégedetten figyelte Adam döbbent arcát.