17. Stratégia

Persze egész nap Angelina járt a fejemben. Olyannyira hogy szinte hasznavehetetlen voltam. a reggel történteket nem állt szándékomban elmondani a többieknek, még akkor sem amikor rákérdeztek hogy miért vagyok olyan vidám. Aztán befutott Rob és telekürtölte az irodát, hogy Sarah Angelina-ról máris úgy beszél mint az én jövendőbeli feleségemről. Mintha bárki is hozzá akarna menni egy ilyen szörnyszülötthöz.
Így hát jobbnak láttam ha elmesélem a srácoknak a dolgot, mielőtt valaki mástól tudják meg kicifrázva.
Jerome: Ezek szerint eddig tartott a nagy ellen hadjárat? Megadod magad?
Nye: Ezzel mire célzol?
Dax: Gondolom arra hogy nem akarod tovább távol tartani magad Angie-től. - mondta.
Nye: Igen, azt hiszem így van. - ismertem be kis idő múlva.
Jerome: Rástartolsz a csajra?
Nye: Nem. Épp ellenkezőleg. Én leszek a legkihálhatatlanabb,legpimaszabb alak a világon. Akkor majd távol marad tőlem.
Ephraim: Nem értem hogy miért kell ekora drámát csinálni az egész megbélyegződés dologból. Na és ha ő neked az igazi? Én a helyedben örülnék, hogy megtaláltam a nagy őt!Te meg mindent megteszel hogy elriaszd magadtól... - mondta felháborodva. - Baromság!
Nye: Neked tényleg annyi eszed van mint egy amőbának! - fújtam dühösen. - Hát nem érted milyen veszélyes ez az egész? Az élete kerül veszélybe ha a közelemben van! És nem csak miattam hanem a vámpírok miatt. Megéreznek engem. És mi lenne ha az egyik a szagom alapján eltalálna Lina lakásához? És éppen megszomjazna? - kiabáltam.
Jerome: Lina? Te már becézed őt?
Rob: Súlyos az eset! - tette hozzá nevetve.
Nye: Ti ezt az egészet úgy fogjátok fel mint valami kalandot. Pedig valójában mindenkire veszélyt jelentünk, aki a közelünkben van. Mindaddig amíg nem tudjuk hogy mik vagyunk nem szabad kockáztatnunk.
Dax: Igaza van. És ne felejtsétek el mit mesélt Carlisle a Volturi-ról. Ha egy ember tudomást szerez a vámpírokról, annak meg kell halnia.
Rob: Van más mód is...
Nye: Nem!Azt nem hagynám soha! - ellenkeztem. Az agyamban azonban ott ragadt a kép Angelina-ról vörös szemmekkel és hófehér bőrrel.
Jerome: Na jó! - sóhajtott. - Nekem ez kezd uncsi lenni. És különben is? Egyáltalán nem biztos hogy Nye tetszik Angie-nek? Lehet hogy nem is vagy az esete. Lehet hogy én jobban bejövök neki!
Nye: Eszedbe ne jusson! - mordultam rá.
Rob: Ez az! Vesszetek csak össze rajta! De nem hinném hogy egyikőtök is kellene neki. Csodálkoznék ha bárki is kellene neki... - fejezte be szomorúan.
Nye: Ezt meg hogy érted?
Rob: Tudjátok hogy elvált, ugye?
Dax: Persze.
Nye: Igen, mert nem engedte át a férjének az apja örökségét. - ismételtem el Jasper szavait.
Rob: Nem. - csóválta a fejét. - Sarah nekem elmondta hogy mi történt.
Jerome: Húha... valami izgalma sztorit szimatolok...
Rob: Izgalmasnak nem mondanám. Inkább iszonyúnak.
Ephraim: Mondd már el!!!
Rob: A férje sohasem szerette, csak a várható örökség miatt vette el. És folyamatosan megcsalta, már a nászútjukon is. Aztán ütötte, verte... megerőszakolta... bezárva tartotta a lakásukban. Éheztette... és közben nyilvánosan megalázta azzal hogy a szeretőjével mutatkozott. Akit teherbe is ejtett. Amikor Aneglina apja megtudta mindezt szívrohamot kapott. - fejezte be szomorú hangon.
Hirtelen keserű ízt éreztem a számban. Behunytam a szemem. Ez eszembe sem jutott. Mégis hogy lehet valaki ilyen szörnyeteg? Hogy tud valaki bántani egy ilyen kedves, törékeny lányt? Vad dühöt éreztem, szét akartam tépni azt az alakot, a vérét akartam látni a kezemen.
Dax: Jerome? - kérdezte tétován.
Kinyitottam a szemem. Jerome velem szemben állt. Remegett. A keze ökölbe szorult, az erek megduzzadtak a karján és a nyakén is. Nehezen szedte a levegőt, a szeme elhomályosult. Olyan vadul reszketett hogy az alakját sem lehetett már tisztán látni.
Rob: Hátra!
Ephraim: Átváltozik? Itt? Most? - kérdezte hisztérikusan.
Nye: Jerome! - kiáltottam! - Jerome higgadj le!
Rob: Majd én! - mondta és behunyta a szemét. Tudtuk hogy a visszájára akarja fordítani Jerome érzéseit. - Ok! Lélegezz! - suttogta behunyt szemmel.
Jerome lassan abbahagyta a remegést. Az izmai ellazultak, a tekintetébe visszatért az értelem.
Dax: Ez nem jó jel!
Nye: Lassan felébrednek benne az ösztönök. - mondtam elgondolkozva.
Jerome: Bocs... - mondta lihegve és izzadtan. - Én csak... annyira feldühített amit Rob mondott. Úgy éreztem felrobbanok.
Ephraim: Engem is feldühített, mégsem akarok farkassá változni!
Rob: Belőled maximum egy kőre pisilő, nyüsszögő kiskutya lenne!
Ephraim: Nagyon vicces vagy! - mondta sértődötten, miközben a többiek nevettek.
Én nem tudtam nevetni. Azok után hogy megtudtam Lina múltjából ezeket a szörnyű dolgokat. Vajon szerette a férjét? Annak ellenére is amit tett? A szomorúságát ezek szerint a viszonzatlan szerelem táplálja? Még belegondolni is kín volt, hogy a lány szerette azt az állatot, aki megverte és megalázta.
Elhatároztam hogy stratégiát váltok. Elérem hogy ne akarjon tőlem semmit. Miközben ott leszek mellette és megvédem őt. A barátja akarok lenni. Csak ennyit kaphat tőlem. De talán most éppen erre van szüksége.