22. Genetika

Egyre bizarrabb dolgok történnek velem. Először az átalakulásom, aztán a találkozás a vámpírral, a többi "mutáns" megismerése, a vérfarkasok, a megbélyegződésem és most Rob, aki egyik napról a másikra vámpírrá alakult.
Már a szemem sem rebbent, amikor este Carlisle visszatért, miután néhány barátjával találkozott. Vért szerzett Rob-nak. Ketten is alig bírtuk lefogni, miközben a doki kitöltötte az egészet egy nagy pohárba. Émelyítő szag terjengett, vissza kellett tartanom a lélegzetem. Ránéztem Edward-ra és láttam hogy ő sem vesz levegőt. Még szerencse hogy jó gyomrom van, mert különben biztosan rosszul lettem volna a látványtól, ahogy Rob mohón itta ki a pohár tartalmát, majd a második, a harmadikat és ki tudja hányadikat is.
A többiek és Bella elmentek sétálni. Ephraim még mindig meg volt rémülve, tulajdonképpen fel sem fogta hogy Rob majdnem rávetette magát, hogy kiszívhassa a vérét.
Miután az újdonsült vámpír szomjúsága kissé lecsillapodott, Carlisle leült velünk beszélni. Nehéz volt figyelnem rá, miközben a barátom az asztal másik felénél vörös szemeivel bámult. Én voltam az egyedüli lény a szobában, akinek a vérét kiszívhatta volna. És ha Cullenék nem ülnek szorosan mellette, ugrásra készen, akkor nem kétlem hogy Rob meg is kísérelte volna.
Carlisle: Ez olyasvalami amiről még csak nem is hallottam... még legvadabb gondolataimban sem fogalmazódott volna meg. - mondta elgondolkozva.
Edward: Sokszor beszéltünk már róla hogy mégis honnét ered a vámpír mint faj.- mondta elgondolkozva. - Mert ugye itt mindannyiunkat átváltoztattak. De Rob magától alakult át.
Nye: Kicsit homályos amit mondasz, de ha jól értettem arra célzol, hogy létezik egy ária, akitől minden ered? - kérdeztem. Most már nagyon kíváncsi voltam.
Carlisle: Hát persze! Kell hogy legyen egy kiindulási pont. Még ha az evolúció hozta is létre a vámpírokat akkor is kellett lennie egy valakinek, aki genetikailag már vámpírnak született. - Magyarázta. - És ha egy volt, lehet több is. Itt van rá a példa. - nézett Rob-ra.
Bella: De ő, nem teljesen vámpír. - vágott közbe. - A szíve dobog, a vére kering. A bőre... nos hűvösebb mint az átlag embereké, de nem olyan mint a miénk.
Carlisle: Kíváncsi lennék hogy a napfény milyen hatással van rá? - mormogta elgondolkozva.
Edward: Másfelől pedig úgy tűnik, hogy a teste lassan átalakul. Először az álmatlanság, aztán a szomjúság. - sorolta.
Rob: És a szemeim. És most sokkal erősebb vagyok! - jelentette ki büszkén. - Tulajdonképpen remekül érzem magam, attól eltekintve hogy a torkom ég, és legszívesebben ráugranék Nye-ra! - tette hozzá. Megborzongtam.
Carlisle: Az erő és a szemed az emberi vér miatt lehet. Azt hiszem ha úgy táplálkoznál mint mi, akkor a szemed színe is megváltozna.
Rob: Úgy érted, hogy vadásszak kecskére? - kérdezte undorodva.
Edward: Inkább mint Ephraimra! - jelentette ki sötéten.
Bella: Egyszer régebben azt mondtad hogy mindig undorodtál a vértől. - nézett rá Rob-ra.
Rob: Igen, nem bírtam a szagát! Ki kellett mennem a szobából ha valaki vérzett. - emlékezett vissza. - Bezzeg most...
Carlisle: Hát ez érdekes lesz! - jelentette ki, miután mindenki hallgatott egy sort. - Azt hiszem az lenne a legjobb, ha Rob egy időre eljönne velünk.
Edward: Ez jó ötlet! Felhívom Emmett-et hogy jöjjön el Jasperrel értetek. Holnapra ideérnek kocsival. A repülőgép most túl kockázatos lenne.
Nye: Mit szólsz Rob? Elmész velük?
Rob: Ahol kapok vért nekem ott a helyem! - jegyezte meg mohó szemekkel.
Felsóhajtottam. Genetikailag vámpír... akkor vajon melyikünk lesz a következő?