26. Meglepő fordulat 1.

Hamarabb felébredtem, minthogy megszólalt volna az ébresztőóra. És ez nálam már komoly teljesítménynek számít. Felültem az ágyamban és azon gondolkodtam, hogy az emlékeimből mi igaz és mit álmodtam.Az agyam tompán kattogva igyekezett rendszerezni a képtelennél is képtelenebb emlékeket. Aztán hirtelen minden részlet a helyére került. Sóhajtva másztam ki az ágyból. Nem elég hogy láthatatlan, világító szemű szörnyekről hallucinálok, de most már társalgok is velük. Azt hiszem az elmeállapotom rohamosan romlik.
A korai kelés ellenére mégis késében voltam az irodából, mivel sehogy sem tudtam eldönteni hogy mit vegyek fel. Végül farmert húztam magamra, egy szürke pólóval, fekete szűk zakóval és a legújabb Louboutin magassarkúmmal. Had grimaszoljon csak!
A parkolóból siettem a bejárat felé, amikor valaki oldalról mellém lépett. Egy pillanatra megtorpantam.
Nye: Jó reggelt!
Angie: Neked is! - mondtam kissé talán ridegen, majd megszaporáztam a lépteimet.
Nye: Jól aludtál? - kérdezte.
Angie: Remekül! - vágtam rá. Dühös voltam, mert az új cipőben még nehéz volt járni, így könnyedén lépést tarthatott velem.
Nye: És milyen volt a vacsora Jerome-mal?
Angie: Szórakoztató!
Nye: A mai nap folyamán kizárólag egyszavas mondatokban fogsz kommunikálni? - kérdezte. Megálltam és dühösen néztem rá. Legalábbis nagyon bíztam benne.
Csakhát nem volt könnyű, mivel szívdöglesztően festett. Térdig érő farmert viselt kosaras mezzel és magas szárú tornacipőt. A bőre napbarnított volt és szinte kivasalták az alatta feszülő izmok. A bal karját tetoválás díszítette, amit eddig nem is vettem észre. Úgy festett mint aki a gettóba készül. Néhány másodpercig méregettük egymást. Láttam hogy a szája szegletében mosoly bujkál, és ettől még jobban felhúztam magam.
Angie: Nem eshetnénk túl rajta?
Nye: Mégis min? - kérdezte látszólag értetlenül.
Angie: Amit tenni szeretnél? - kérdeztem türelmetlen hangon. - Tudom hogy mi jár a fejedben! Essünk túl rajta, és aztán hagyj végre békén! - hadartam szinte toporzékolva.
Nye: Honnét tudod hogy mi jár a fejemben? - kérdezte játékos hangon. - Mi van ha olyasmi amit nem lenne jó elsietni...
Éreztem hogy elvörösödök a szavak kétértelmű jelentésétől. Ő erre felhúzta a szemöldökét.
Angie: Én arra céloztam, hogy essünk túl azon hogy kigúnyolod a ruhámat és a cipőmet!
Nye: Ó, ez meg sem fordult a fejemben. - mondta nevetve.
Angie: Akkor mégis mit akarsz?
Nye: Talán a másik megoldás lenne a jó! - húzta tovább az agyamat.
Angie: Hát tudod... ennél jobb szöveggel is próbálkoztak már nálam! - vetettem oda, majd ismét nekiiramodtam. Hirtelen előttem termett. Olyan hirtelen hogy beleütköztem.
Nye: Én nem szoktam próbálkozni! Ha valami kell, akkor azt megszerzem! - mondta komoly hangon. Próbáltam hátrébb lépni, de megfogta a karomat és nem engedett.
Angie: Mit művelsz? - kérdeztem idegesen.
Nye: Bocs! - mondta és olyan hirtelen engedett el, hogy majdnem összerogytam. Néhány lépésre tőlem állt és a fejét kissé oldalra döntve tanulmányozott. - Hány éves vagy Lina?
Angie: 20 - mondtam kissé bizonytalanul.
Nye: Fiatalabbnak látszol. - jegyezte meg. Azt sem tudtam hirtelen hogy hol áll a fejem. - Van testvéred?
Angie: Egy bátyám van. Anyám első házasságából. - válaszoltam gépiesen.
Nye: Hasonlítasz a mamádra? - szólt a következő kérdés.
Angie: Nem! - mondtam idegesen. - Elárulnád mi ez az egész? Miért kérdezgetsz? És miért szólítottál Linának?
Nye: Senki sem szólított még így?
Angie: Nem!De most én kérdezek tőled szóval...
Nye: És fogok is válaszolni a kérdéseidre ma ebédnél! - szakított félbe. Bambán pislogtam rá. - Megvárlak a recepción.
Angie: Nem ebédelek veled! - ellenkeztem.
Nye: Oh, dehogynem!
Angie: Robert-tel ebédelek. - védekeztem. - Már tegnap megbeszéltük.
Nye: Ez nem igaz, de legyen, felejtsük el az ebédet. - mondta. Kissé fellélegeztem. - Inkább együtt vacsorázunk. Nyolcra várj! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Most megyek, a többiek már várnak. - Intett a parkoló másik felében céltalanul ácsorgó kollégái felé.
Angie: De... hé várj már egy kicsit! - utána indultam. - Ezt nem gondolod komolyan, ugye nem?
Nye: De még mennyire hogy komolyan gondolom!
Angie: Ez akkor most... egy randi, vagy mi a fene? - kérdeztem idegesen.
Nye: Nem, nem mondanám. Még kiöltöznöd sem kell. Akár pizsamában is lehetsz, vagy amiben aludni szoktál... - mondta hamiskás hangon.
Angie: Te szedsz valamit? Vagy mi ütött beléd? - kérdeztem döbbent hangon.
Nye: 8-kor! - szólt vissza, miután a kérdésemet ismét válasz nélkül hagyta.
Úgy néztem utána mint akit elektrosokkaltok. Ez most komoly? Vagy ez is csak egy újabb tünete volt az elmebajomnak?
Kábultam botorkáltam be az épületbe. Amikor beszálltam a liftbe, Nye és a többiek akkor léptek be az ajtón. Még láthattam a széles mosolyát mielőtt a liftajtó becsukódott. Nekidőltem a falnak, úgy éreztem minden porcikám reszket.