13. Ez olyan vérfarkas dolog...

Nem tudom mennyi ideig rohanhattam, de már rég elhagytam a várost és természetből ítélve Vegas felé tartottam. Nem is állt szándékomba megállni, de megcsörrent a mobilom. Ránéztem a kijelzőre. Edward hívott.
Nye: Igen? - szóltam bele tétovázva.
Edward: Vegas? Bankot akarsz robbantani? - kérdezte.
Nye: Honnét tudod?
Edward: Alice. Látott téged ott, egyedül a kihalt utcán. Mi történt? Rob azt mondta hogy minden simán ment.
Nye: Ez eléggé bonyolult.
Edward: Szerintem meg fogom érteni, feltéve ha hajlandó vagy elmondani.
Jacob: Tényleg szükség van erre a drámára? - kérdezte a háttérben. Több "pszt" is felhangzott.
Nye: Nem is tudom... van valami a főnökben. Még sohasem éreztem ilyen erős... hm... nincs is rá szó...
Edward: A lány? A fiatal lány?
Nye: Igen. Angelina. Ő... még csak nem is az esetem, de úgy érzem hozzám tartozik és tudom hogy ez őrület, és ő is őrültnek tart, amiért úgy bámultam, de mintha egy mágnes lenne benne, ami magához vonz. Nem tudom kiverni a fejemből...
Jacob: Úgy tűnik a korcs megbélyegeződött. - suttoggta a háttérben.
Edward: Fogd be kutya!
Nye: Mi? Micsoda? Bélyeg-mi? - kérdeztem döbbenten.
Edward: Ez... amolyan vérfarkas dolog. Megbélyegeződés.Meséltem neked a lányomról és Jacob-ról... a kötelékről közöttük. - emlékeztetett. Megdermedtem.
Nye: Ne... az nem lehet. - zajt hallottam a háttérben.
Jacob: Ott vagy? - kérdezte. Most már tisztán hallottam.
Nye: Mit tehetek ellene? Kell lennie... egy megoldásnak...
Jacob: Sajnálom, de nincs ellenszer. Elfuthatsz, de nem fog semmi sem megváltozni. Mostantól kezdve hozzá tartozol. Ő lesz a létezésed értelme. Az egyetlen célod hogy megvédd, és boldoggá tedd. Sohasem tudsz többé mást szeretni, egyetlen nő sem érdekel majd.
Nye: Kell lennie megoldásnak... - suttogtam makacsul, mint aki nem akarta felfogni és elfogadni Jacob szavait.
Jacob: Neki természetesen van választása, de úgyis viszonozni fogja az érzéseidet. Azzá válsz majd, amire mindig is vágyott.
Nye: Nem...
Jacob: Sok szerencsét hősszerelmes... - mondta, majd ismét zajt hallottam. Úgy tűnt dulakodás volt.
Edward: Nézd, amit Jacob mondott nagyon valószínű, de nem biztos. Nem vagy vérfarkas, éppen ezért nem vonhatunk le száz százalékos következtetést sem. A legjobb lesz ha visszamész... és figyeled a jeleket. Kapcsolatban maradunk.
Nye: Rendben. - egyeztem bele megadóan.
Edward: Oh... és Alice üzeni, hogy az ablakon át... - mondta. Mintha mosolygott is volna.
Nye: Hogy? - kérdezte értetlenül.
Edward: Minden jót! - búcsúzott el. Mire válaszoltam volna, a vonal megszakadt.
Még tétováztam kicsit, majd felsóhajtottam és elindultam vissza. Körülbelül 2 óra alatt újra a cég épülete előtt voltam. Ahogy sejtettem, a kocsi nem volt ott. Nem is tudom minek jöttem ide. Ránéztem az épület üvegablakaira. A sötétben visszatükrözték a többi irodaház és a város fényeit. Néhány ablakból szűrődött csak világosság. Biztosan a biztonsági őrök. Hirtelen elakadt a lélegzetem. Tudtam hogy amire készülök elmebaj, de hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem hogy lássam őt...
Nem volt nehéz bejutni az irodába. A képességem hogy láthatatlanná tudok válni az árnyékban, persze jelentős előnyt adott nekem. Felsiettem a lépcsőn egyenesen az igazgatóság emeletére. Itt teljesen sötét volt, csak néhány áram alatt maradt elektronikai gép világított zöld és piros fénnyel. Az illat alapján könnyen megtaláltam az irodát. Villanyt sem kellett kapcsolnom, az új szuper érzékeimnek hála élesebben láttam mint bármely ember napfényben. Nem tudtam pontosan mit keresek... Egy boríték, egy számla... a kezembe akadt egy nyomtatvány. Egy adásvételi szerződés. Gyorsan átfutottam, majd megakadt a nevem a címen. Tudtam hogy merre kell keresnem. A város új csillivilli luxuslakásai voltak ott. Sztároknak és milliomosoknak.
Ezt sem hittem volna róla. Azt gondoltam egy hatalmas villában él a csivavájával valahol Beverly Hills-ban.
A címet megjegyeztem és mindent visszatettem oda ahol találtam. Kiosontam az épületből és nekivágtam az éjszakának.
Kevesebb mint 20 perc alatt odaértem a pazar lakóházhoz. Ránéztem az órámra. Elmúlt éjfél. Már biztosan alszik. A lakás száma alapján ki lehetett találni hogy melyik az ő ablaka. A felsőbb ingatlanokhoz terasz is tartozott. Gondolkozni kezdtem. A biztonsági őrön nem tudok átjutni, mert a bejárat teljesen ki van világítva. Túl kockázatos.
Elemeztem, számoltam és minden lehetőséget átgondoltam. Gondolkodóba estem vajon mennyi pókember gén van bennem. Aztán eszembe jutott Alice üzenete. Sikerülni fog.
És úgy is lett. Néhány perc múlva már a teraszon álltam. A sötétítő nem is volt elhúzva. Semmi rózsaszín és plüss? Hm... ez a lakás tényleg nagyon szép. Odamentem a teraszajtóhoz és óvatosan lenyomtam a kilincset. Nyitva volt. Ugyan ki zárná be a terasza ajtaját 30 emelet magasan?
Beléptem a lakásba. Egy pillanatra behunytam a szemem. Az illata elbódított.Vanília, eper, jázmin, rózsa... akár egy bájital...
Kicsit körülnéztem... a bútorok ízléses pasztellszínűek voltak. A nappaliban a kandalló előtt kényelmes kanapé állt sok párnával és puha takaróval. Az asztalon magazinok és könyvek sorakoztak. Lássuk mit olvas.Elfújta a szél, Shirley, Üvöltő szelek, Marketing... tyűha...
A konyhát láthatóan nem igazán használja, a szagból ítélve kínait rendelt vacsorára és a hűtőben sem sok minden volt ásványvízen és fagyin kívül.
Elgondolkodtam mi lenne ha rajtakapna amint a konyhájában kutatok. Mivel magyaráznám ki magam? Hello, csak beugrottam. Hogy hogyan? Hát szó szerint... ugyanis vérfarkas-vámpír keverék vagyok. Iszunk valamit? Nos, ennél jobb csajozós szövegem is volt már.
Amint beléptem a lakásba tudtam hogy hol van a hálószoba. Hallottam az egyenletes légzését és a szívdobbanását. Mégis halogattam hogy belépjek. Valahogy olyan perverz dolognak tűnt...
Különösen amikor az ágyával szemközti falnál álltam a sötétben és néztem ahogy alszik. A légzése kissé szabálytalan volt, és az ujjai is meg-megmozdultak. Néha a lábát is megmozdította. Álmodik. A szíve hevesebben vert és tudtam hogy rémalma van.
Hirtelen felsóhajtott, majd felébredt. Csendben volt. A szíve úgy vert mint egy kismadár repdeső szárnya. Szerettem volna a karomba venni és megnyugtatni, de tudtam hogy lehetetlen. Halálra rémülne ha kilépnék a sötétből. Láttam hogy fel fog ülni, ezért gyorsan láthatatlanná váltam. A szemei rám szegeződtek, bár nem láthatott. Volt valami az arcán, mintha érezné hogy nincs egyedül.
Egy darabig így ült, majd hátradőlt. A légzése lelassult, próbált aludni. Tudtam hogy ostobaság amit teszek de odamentem az ágya mellé. Olyan lélegzetelállítóan szép volt, ahogy ott feküdt. A beszűrődő fény megcsillant a haján. Órákig tudtam volna nézni őt.
Aztán hirtelen kinyílt a szeme. Ijedten kapkodta a levegőt. Én is megrémültem és hatalmas önuralmamba került hogy fenntartsam a láthatatlanságot. Nem lát engem, de érzi hogy itt vagyok? Halálra rémült... és mindez miattam...