3. Illat

Két nap telt el azóta, hogy Emmett és Jasper veszélyes közelségbe kerültek a titokzatos átutazóval. Ezalatt a két nap alatt Edward és Carlisle szorgalmasan kutattak információk után hogy végre megtudjuk mivel állunk szemben.
Ugyanis a titokzatos lény még mindig Forks közelében volt. Tegnap este Jacob és a falka többi tagja üldözőbe vette, de elmondásuk szerint lehetetlen volt megtalálni. Még most is tisztán emlékszem minden szavára. Éppen lefektettük Nessie-t, és visszaindultunk a nagy házba amikor részletesen elmesélte hogy mi történt.
Jacob: Tudod, amikor Victoria serege ellen harcoltunk, azt gondoltam ezek után már semmin sem fogok meglepődni. Aztán jöttek az olaszok, de azon is túljutottunk. És most úgy tűnik a fajtátok még mindig tud újat mutatni. - mondta cinikusan.
Bella: A mi fajtánk? - kérdeztem döbbent felháborodással? - Honnét veszed hogy ő is közülünk való?
Jacob: Mi más lehetne?
Bella: Jó akkor hogyan magyarázod hogy az illata egyáltalán nem olyan mint a miénk? Te maga is ezt mondtad Carlisle-nak és Edward-nak. És sokkal gyorsabb mint mi. És Edward miért nem látja a gondolatait? - soroltam a megválaszolhatatlan kérdéseket.
Jacob: Nem tudom Bells. - sóhajtott. - Csak hát... mi más lehetne?
Bella: Ki tudja. Ha vámpírok és vérfarkasok léteznek, miért ne létezhetnének más természetfölötti lények is? A mumus, vagy tündérek...
Jacob: Na ez a valami egészen biztosan nem tündér... - kacagott. - Ha ott lettél volna... hát... Seth-től pár méterre ugrott be a sűrűbe, de még csak észre sem vette hogy ott van. Pedig a kölyöknek nagyon jók a fülei. De ez az átkozott ott volt mögöttünk, aztán felbukkant és rohanni kezdett. Mintha tesztelni akarná a képességeinket.
Bella: Ezt csinálta Jasperékkel is. Játszott velük.
Jacob: Nehezen találni szavakat arra ami történt. Olyan... megfoghatatlan volt. És hirtelen elvesztettük az illatát.
Bella: Szóval az ő szaga nem kellemetlen?
Jacob: Nem, egészen más mint a tiétek. Olyan... mint valami egzotikus fűszer. Nagyon erőteljes és az a furcsa benne hogy átmenet nélkül érzed. Nem közelít vagy távolodik. Hirtelen ott van az orrodban, majd eltűnik. Félelmetes.
Bella: Remélem Carlisle talált valamit!- jegyeztem meg amikor az ajtóhoz értünk.

Úgy tűnt senki sem hallott még a titokzatos lényről. Carlisle tucatnyi ismerősét hívta fel és ők is tovább kérdezősködtek, de a futott körök teljesen hiábavalónak bizonyultak. Nem hallottak róla, de még csak hasonlóról sem.
A hangulat egyre feszültebb lett és még Jasper sem tudott mit tenni ellene. A látogató pedig még mindig itt volt. Edward megérezte e jelenlétét.
Másnap Jacob új híreket hozott. A falkával történtek után Billy Black és az öregek alaposan átbeszélték a környékbeli legendákat és történeteket. Végül a szomszédos törzs egyik elöljárója mondott valami ami után Carlisle már új nyomon haladhatott. A legenda szerint az egyik ellenséges törzs elfogott harcosai egy bizonyos „árnyjárót” imádtak és neki hoztak áldozatokat. Az elfogásuk után is neki könyörögtek és a megmentésüket kérték tőle. Másnap hajnalban pedig az őröket holtan találták, a foglyoknak pedig hűlt helyik volt csak.
Leszállt az este. Nessie az elmúlt napokban szokatlanul korán akart lefeküdni. Valószínűleg ilyen hatással volt rá a feszültség, ami mindannyiunkból áradt. Amikor bevittem a szobájába, mélyet lélegeztem a levendula illatból, ami betöltötte a helységet. Így oldottuk meg hogy Jacob kellemetlen szaga ne érződjön.
Nessie: De ugye nem fogjátok őt bántani? - kérdezte amikor már éppen indultam kifelé.
Bella: Nem, szívem. Ha ő sem akar bántani minket.
Nessie: Nem fog. - mondta mosolyogva.
Carlisle és Jasper ezalatt eldöntötték, hogy el kell utazniuk hogy felkeressék a törzs megmaradt tagjait. Hátha többet megtudhatnak így. És felkeresnek egy Perui
vámpírt is, aki állítólag mindenféle legendákat és mítoszokat gyűjt.
Nagyon szerettem volna már véget vetni ennek az egésznek. Azt hittem ha vámpír leszek már senki sem árthat nekem, de úgy tűnik vannak nálunk is veszélyesebb ragadozók odakint a nagyvilágban. Gondolkozni kezdtem, miközben körülöttem élénk beszélgetés folyt. Hallottam a kert madarait, a patakcsobogást, a közelben vadászó hegyi oroszlán szuszogását és ahogy Nessie magában motyorog. Milyen furcsa, sohasem hallottam hogy magában beszélne.
Edward: Min gondolkozol?
Bella. Csak Nessie-t hallgatom. Magában beszél.
Esme: Tényleg? - kérdezte és mindenki hallgatni kezdte. Emmett kuncogott amikor meghallotta.
Aztán Edward hirtelen felugrott és egy szempillantás alatt kirohant a házból, ekkor én is meghallottam. Nessie nem magában beszélt, hanem valakivel beszélgetett.