14. Kiszámíthatatlan

Nem tudtam kiverni a fejemből a tegnap éjszakát. Talán éppen azért mert egyetlen épeszű magyarázatot sem lehet találni arra ami történt. Végül három lehetőségre szűkítettem a kört. 1. Csak álmodtam az egészet. 2. Megőrültem és hallucináltam. 3.Nem vagyok őrült és valami vagy valaki tényleg ott volt a szobámban.
Ami azt illeti a második lehetőség tűnt a legkézenfekvőbbnek. Igen, biztosan ki vannak az idegeim. Talán kellene néhány nap szabadságot kivennem. Elutazni Santa Monica-ra Natie-val.
Ilyen dolgokon gondolkoztam, amíg beértünk az irodába. A sofőrnek kimenőt adtam délutánig. Amikor felértem az irodám emeletére, már hallottam, hogy Sarah és Lonnie valamin nevetgélnek.
Angie: Nahát, milyen jó kedvetek van! Eláruljátok nekem is hogy min szórakoztok ilyen jól? - kérdeztem.
Lonnie: Atya ég Kedvesem! Borzasztóan festesz! Nem aludtál jól?
Angie: Neked is jó reggelt Lonnie! És igen, nem volt túl jó éjszakám!
Sarah: Jó reggelt Angie!Robert üzeni, hogy nézz majd be hozzá, ha ráérsz.
Angie: Hát jó! És mi a helyzet a PR csapattal? Itt vannak már?
Lonnie: Hát persze. Éppen ezen nevettünk. A punk sérós és a fekete nagydarab az előbb rollerrel kergették azt a furcsa kiejtésű, fiatalabbikat. Látnod kellett volna őket! Akár a cirkuszban!
Angie: Hát ez remek! Óvodát nyitunk talán? - kérdeztem felháborodva.
Sarah: Oh-oh... bal lábbal keltünk fel? - kérdezte.
Angie: Mondhatni! Egy kávé sokat javítana a helyzeten.
Lonnie: Okké, már repülök is a Starbucks-ba! Sarah?
Sarah: Ewwwmmm... nekem is lattet! És fánkot!
Angie: Az irodámban leszek. Behoznád nekem a múlt heti jelentéseket?
Sarah: Egy perc, csak beviszem a PR csapatnak a Teen People mappáját.
Angie: Tudod mit? - fordultam vissza. - Majd beviszem én!
Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Odabentről ricsaj hallatszott, majd pisszegés egy auuua és aztán Dax szólalt meg.
Dax: Igen? Ki az?
Angie: Jó reggelt! - léptem be. - Csak behoztam egy mappát.
Dax: Ó, ez nagyon kedves Mrs. Garland. - mondta és átvette a dossziét.
Angie: A nevem Angelina, de ha mindenképpen a tradicionális megszólításnál szeretne maradni, kérem használja a lánykori nevemet. Casiraghy! - tettem hozzá.
Dax: Értettem Ms. Casiraghy!
Angie: Meg vannak elégedve az irodájukkal? - kérdezte.
A többiek a háttérbe húzódtak. Rob és Jerome valami miatt pukkadoztak a nevetéstől, a fiatal srác pedig kicsit durcásnak tűnt. A zöld szemű az ablak előtt állt. Megint ott volt az arcán a tegnapi ellenszenv. Úgy nézett rám, mintha ki nem állhatna. Mintha valami szörnyűséget tettem volna vele.
Dax: Minden a legnagyobb rendben van. Minden tökéletes.
Angie:Örülök. Ha mégis bármilyen probléma merülne fel, keressék meg az asszisztensemet. Ő majd intézkedik.
Jerome: Csúcs! Úgy értem... köszönjük! - helyesbített.
Angie: Zavarná önöket, ha kicsit maradnék még? Kíváncsi vagyok mit gondolnak a Teen People ötleteiről. - vetettem fel. Kicsit bizonytalannak tűntek. És furcsa mód mindannyian a zöld szeműt nézték. Ő megvonta a vállát, majd tovább bámult kifelé az ablakon. Micsoda alak!
Dax: Remek ötlet!
Angie: Ez esetben azt hiszem mindenkinek kényelmesebb lesz ha tegeződünk.
Rob: Oks! - vágta rá.
Dax: Angie, kérlek foglalj helyet. Rob, Eph, Romie - sorolta, miközben kiosztotta a mappa tartalmát. - Ez pedig a tiéd Nye!
Milyen furcsa néz. Nye. Olyan... vad hangzása van.
A csapat csendben olvasott, néha egyeztettek.
Dax: Te olvastad már? - kérdezte.
Angie: Még nem. - vallottam be. Dax felajánlotta a saját példányát.
Nye: Ez nevetséges! - vágta rá. a többiek azonnal rá figyeltek. - Hogy kérhetik hogy ilyen alacsony keretből ekkora szabású reklámot hozzunk ki. Tv, plakátok...
Dax: Ewwwmmm... ez tényleg nehéz lesz.
Angie: Szóval nem lehet megcsinálni? - kérdeztem.
Dax: De igen, de nem olyan színvonalon, mint ahogy a magazin szeretné.
Úgy csináltam mint aki komolyan gondolkozik. Valójában az agyam szinte megbénult. A hangja olyan volt akár egy áramütés. Még sohasem hallottam őt beszélni huzamosabb ideig.
Ismét ránéztem. Valahogy most más volt, valami megváltozott. Ő is rám nézett és azonnal tudtam. A szemei! A szeme színe lett más. Most csak szimplán zöld volt.
A kisugárzása viszont nem változott. Ugyanaz a vad erő áradt belőle. Ugyanolyan hideg volt és kiszámíthatatlan...