9. Terv

Majdnem 2 hét telt el azóta, hogy megismertem a Cullen családot. Azért jöttem el hozzájuk hogy segítsenek kideríteni a kilétemet, az eredetemet, vagy akár úgy is mondhatnánk hogy a személyazonosságomat. Nem tudtam már hogy ki vagyok. Nem vagyok már ember, de még nem kerített teljesen hatalmába a természetfölötti sem. Megrekedtem egy neve nincs köztes állapotban, a képzelet és őrület közvetlen szomszédságában.
Carlisle és a családja nagyon kedvesek voltak. Edward-dal pedig hamar összebarátkoztunk. Bizonyos értelemben hasonlítottunk egymásra. Ő pont annyira nem akart szörnyeteg lenni mint én. Próbálta megőrizni az emberi lét és lélek pozitívumait, míg élvezte az emberfölötti előnyeit is. Nekem ez még nem sikerült. Talán sokkal könnyebb lenne, ha nevet is tudnék adni annak ami vagyok. Több mint ember, kevesebb mint vámpír, nem eléggé vérfarkas. De akkor mi?
A farkasos elmélete szerint árnyjáró. De mégis mit takar ez a baljós név? Árny... és valaki aki abban él. Az árnyak részévé válik. Ez lennék én?
Jasper-t és Carlisle egészen lázba hozta a kutatás lehetősége. Csakhogy nem volt könnyű dolguk, mert senki nem tudott semmit az árnyjárókról. Aki pedig egyáltalán hallott róluk, az sem tudott már többet mondani, mint amit eddig kiderítettünk.
Elhívtam a társaimat is, hogy ismerkedjenek meg a Cullen családdal. Carlisle ismét le volt nyűgözve. És a találkozás hatására hamarosan megfogalmazódott benne egy elmélet is.
Carlisle: Azt ugyebár tudjuk hogy a vámpíroknak és az embereknek lehetnek közös utódjaik. - kezdte. - És ezeknek a félvámpíroknak is lehetnek utódjaik. Véleményem szerint ti mindannyian a génjeitekben hordozzátok a vámpírok génjeit, mert valamely ősötök közülünk való volt. - magyarázta.
Jerome, Dax, Rob és Ephraim rám néztek. Tudtam hogy az én reakciómra várnak.
Nye: Ez egy nagyon reális feltételezés. De... miért van az, hogy Jerome és én inkább Jacob fajtájára hasonlítunk?
Carlisle: Fizikailag talán... de genetikailag te közelebb állsz hozzánk, mint a farkasokhoz. Jerome más kérdés. Úgy gondolom, hogy ő inkább vérfarkas, csak valamilyen oknál fogva nem képes átváltozni. Viszont ha a helyzet úgy kívánja az érzékei ugyanúgy átalakulnak, mint amikor Jacob és a többiek átváltoznak.
Jerome: Szóval... lehet hogy én is át tudnék változni? - kérdezte izgatottan.
Jacob: Sohasem érezted még, hogy stresszhelyzetben majd felrobbansz? Hogy majd kiugranál a bőrödből? - vágott közbe.
Jerome: De... volt rá példa. Azt sikerült lenyugtatnom magam.
Jacob: Ez furcsa. Olyan mintha... te hogy is mondjam... mintha te éppen a fordítottja lennél annak ami én vagyok. Még nekem is nehezemre esik uralkodni magamon, hogy meggátoljam az átalakulást. Pedig én már eléggé gyakorlott vagyok. Nálad pedig éppen ez ellenkezője igaz. Képtelen vagy átváltozni.
Nye: Talán ha több időt töltene veletek, akkor meglelné magában a képességet. - hoztam fel.
Jacob: Ez jó ötlet. A falka szívesen látná. És a kölyköt is. - tette hozzá Ephraim-ra célozva.
Edward: Jake, már tisztáztuk hogy Ephraim-nak semmi köze a családodhoz.
Jacob: Fogd be vérszopó! Te semmit sem tudsz a családomról. - hurrogta le Edward-ot. - A neve Ephraim Beks, ami majdnem Ephraim Black. És a nagyapám testvére Európába ment. Miért ne lehetne valami összefüggés?
Ephraim: Már mondtam hogy egyetlen ősöm sem volt indián! - mondta unott hangon.
Jacob: Biztos vagy benne? 100 százalékig biztos? - kérdezte. Ephraim elbizonytalanodott.
Ephraim: A szüleim azt mondták, hogy Beks nagyapa hajóskapitány volt.
Jacob: Akkor is kell lennie valami összefüggésnek. - mormogta.
Carlisle: Lenne még egy elméletem – mondta gyorsan hogy megelőzze az újabb vitát ami szinte minden nap kitört Ephraim őseiről. - Tudom hogy furán fog hangzani, de mi van ha Nye mégiscsak egyfajta keverék. Mi van ha az egyik őse részben vámpír volt, részben pedig vérfarkas?
Jacob: Ezt értsem úgy hogy az egyik ősöm összefeküdt egy bűzlő vérszopóval? - kérdezte ingerülten.
Carlisle: Így is fogalmazhatunk.
Jacob: És akkor Nye szülei miért nem olyanok mint ő?
Carlisle: A te apád miért nem olyan mint te? - dobta vissza a kérdést. - Miért ne történhetett meg hogy a gének öröklődtek. Úgymond lappangtak. És most felszínre törtek.
Nye: És a testvéreim?
Carlisle: Lehet hogy bennük is ott van ugyanaz a gén.
Edward: De ezek csak mind feltételezések. Semmi sem biztos. Semmi sem bizonyított.
Jasper: És nem is lesz az, amíg nem tudunk a megfelelő eszközökkel nyomozni.
Nye: Csapjunk fel oknyomozó újságírónak? Hamisítsunk sajtó igazolványt? - kérdeztem gúnyosan.
Edward: Ez nem is rossz ötlet. - kapta fel a fejét. - ha sikerülne beépülni azokba a körökbe, akkor senkinek sem tűnne fel hogy miért érdeklődtök, mi után nyomoztok.
Carlisle: Csak egy álca kellene. Egy magazin, vagy egy tévétársaság...
Jasper: Vagy egy reklámügynökség...
Jerome: És szerintetek hogy vágjunk bele?
Jasper: Majd én intézkedem! Van pár ismerősöm, akik segíthetnek. Csak egy kevésbé ismert ügynökséget kell találnunk...
Nye: És persze el kell hitetnünk velük hogy PR menedzserek vagyunk... ugye? - kérdeztem bizalmatlanul – Ezt ti sem gondoljátok komolyan.
De komolyan gondolták. És 3 nap múlva már Los Angeles-be tartottunk a hamis diplománkkal, és ajánlásainkkal. És leginkább azzal a veszéllyel hogy le fogunk bukni...