4.Rab

Fájdalmas volt. Igen, ez a legtalálóbb kifejezés. Az egész házasságom fájdalmas volt. Mert annyira máshogy alakultak a dolgok, mint ahogy elterveztem.
Az esküvő csodálatos volt és elszédített a csillogás, a vakuk villanása és a rengeteg hamis bók amit kaptam. A legtöbbet persze a férjemtől. Azt hittem hogy egy tündérmesében élek a hercegem oldalán és boldogan élünk majd, amíg a halál el nem választ.
A nászutunkon Travis mindent megtett hogy jól érezzem magam. Minden nap vásárolni vitt, új ruhákat kaptam, új ékszereket, csodás cipőket és táskákat. Esténként a legelegánsabb éttermekben vacsoráztunk, vagy a Garland-ek bartaihoz voltunk hivatalosak. Fogdásokat és piknikeket rendeztek nekünk. Operába és színházba jártunk, napközben pedig múzeumokat látogattunk.
Travis szellemes volt, kedves és nagyon jó beszélgetőpartner. Férjnek odaadó és gyengéd. Hát kell ennél több? Vágyhat ennél többre egy nő?
Nem, nem hinném. Talán csak őszinteségre és hűségre. És ezen erényeket sajnos az én férjem nem birtokolta.
Már a nászutunk vége felé feltűnt hogy mennyi figyelmet szentel a csinos lányoknak akikkel találkoztunk. De akkoriban azt hittem hogy ő mindenkivel ennyire kedves.
Két hónap múlva beköltöztünk az új házunkba és a rémálom kezdetét vette. Az anyósom, Miranda minden napomat beosztotta és minden lépésemet ellenőrizte. Csak azokat a ruhákat vehettem fel amiket ő jóvá hagyott és csak olyan emberekkel állhattam szóba, akik, ahogy ő fogalmazta: „hasznosak a családunk számára.”
És Travis-t szinte csak akkor láttam, amikor késő éjjel bezuhant mellém az ágyba. Ital és női parfüm szaga áradt belőle. Napközben dolgozott, este pedig csak a jó ég tudja kikkel volt.
Kétségbe voltam esve. Hogy történhetett ez? Miért éppen velem? Mit csinálok rosszul?
Ezt kérdeztem anyámtól is, aki rendkívüli nyugalommal csak annyit felelt: „Ne aggódj édesem, semmi olyan nem történik, amire ne lehetett volna számítani. Nem te vagy az egyetlen boldogtalan feleség a társaságban. Mindegyikünk az. Csak jól leplezzük. Álarcot hordunk. Szülj egy gyereket a férjednek, aztán keress magadnak valakit. Először a kötelesség, utána az élvezet.”
Azt hittem rosszul leszek. A saját anyám buzdít arra hogy hazudjak, és csaljam meg a férjem. És viseljem el hogy ő megcsal engem!
Ezután apámhoz fordultam. Nála kerestem menedéket. És ő azt tette amit vártam tőle. Megfenyegette Tarvis-t hogyha nem hagy fel a tisztességtelen élettel, akkor kirúgja a cégtől. Sohasem fogom elfelejteni azt az estét. Ott ültünk a nappalinkban, miközben az apám a sárga földig lehordta a férjemet. Ő csak ült és hallgatta. Majd megbánó képpel bocsánatot kért és megfogadta hogy megjavul. Apám hitt neki. Aztán otthagyott minket.
És ekkor elszabadult a pokol. Travis szajhának nevezett és megütött. Nem egyszer, nem kétszer. A többire nem emlékszem. Csak másnap tértem magamhoz a szobámban, ahová bezárt.
Napközben az anyja vigyázott rám, aztán amikor Travis részegen hazaért, otthagyott vele. Az a disznó pedig azt tehetett velem amit akart.
Négy hónappal az esküvőnk után meg akartam halni. Mindenki tudta a társaságban hogy Travis teherbe ejtette Emily Foster-t, aki egy kevésbé gazdag családból származott. És azok ketten együtt jelentek meg mindenhol. Partikon, színházban, az utcán. Míg én bezárva éltem. Miranda pedig arra kényszerített hogy hazudjak a szüleimnek. Minden rendben, boldog vagyok.
Egy nap hatalmas nagy kiabálásra ébredtem. Miranda sikoltozott, és az apám dühösen kérdezte miért nem tudok elmenni a hálaadási partira, amit tartanak? És hol vagyok egyáltalán?
Kiabálni kezdtem, és apám testőrei kiszabadítottak. Még sohasem láttam aput annyira dühösnek. Kórházba vitt, ahol az orvosok elmondták neki, hogy bántalmaztak. Rendszeresen és durván.
Akkor láttam őt utoljára. Másnap szívrohamot kapott, amikor Travis az arcába vágta hogy elválik hogy elvegye Emily-t, aki terhes.
Apám a saját halálával váltotta meg a szabadságomat.