32. Vágy és akarat

Szerettem volna minden percet Lina közelében tölteni, de tudtam hogy nem sajátíthatom ki őt, nem vonhatom el a figyelmét a munkájáról. És bár ki nem állhattam Robert Antwood-ot, de igazat kellett neki adnom abban, hogy árthat Angie tekintélyének ha nem kezeli kellő diszkrécióval a magánéletét.
Így aztán nagyon nagy kínok között de, magára hagytam őt. Nem hittem volna hogy ennyire nehéz lesz uralkodni magamon. De úgy tűnik egyetlen érintése elég ahhoz hogy elveszítsem a fejem és vele együtt a józan eszemet is. Olyan volt mintha haldokolnék a szomjúságtól, miközben ott van az orrom előtt egy pohár víz, de mégsem kortyolhatok bele.
Az akaraterőm már a végét járta, holott megfogadtam, addig semmi komolyabb nem történhet köztünk, amíg meg nem tudja rólam az igazat. Milyen ostoba voltam! Hogyan is tudnék ellenállni neki? Hiszen ma reggel az irodában is eljátszottam a gondolattal, hogy felkapom és végigfektetem a bőrkanapén, ahol az öltönyös üzletemberekkel tárgyal. És nem sokon múlt hogy nem valósítottam meg.
A többiek igazán remekül szórakoztak a nyomoromon, főleg amikor Robert felelősségre vont a reggel történtekért. Legszívesebben képen töröltem volna, ha nem vagyok benne biztos hogy az a gennyes kis életének végét jelentené. Úgy zúznám össze a koponyáját, mint egy marék agyagot. És ez az idióta nem is sejti hogy kivel húz ujjat...
Robert: Igazán nem akarok udvariatlan lenni, de tartsd távol a mocskos kezeidet Angelina Casiraghy-tól! - mondta gőgös hangon. - Ha nem akarsz magadnak rosszat, fogadd meg a tanácsomat és felejts el őt! Nem tudom mit akarsz tőle, de hidd el amíg én lélegzem úgysem kapod meg!
Nye: Amíg lélegzel... - mordultam rá és közelebb léptem hozzá.
Robert hátrálni kezdett és észrevettem hogy Jerome közbe akar avatkozni.
Nye: Most én adok neked egy tanácsot! Ne üsd bele az orrod mások dolgába, mert még véletlenül betöri valaki!
Robert: Nem félek tőled! - mondta ideges hangon, de a homlokán verejtékcseppek jelentek meg. - És ne hidd hogy nem áll hatalmamban eltüntetni téged az útból! Szeretem Angelina-t és nem mondok le róla!
Nye: Hát akkor már ketten vagyunk!
Robert: A végén úgyis én fogok győzni! - vetette oda és vigyorogva kivonult az irodából.
Nagyon nehéz volt lehiggadnom. Legszívesebben darabokra téptem volna szét.
Nye: Majd meglátjuk akkor is vigyorogsz e ha a fejed a talpam alatt lesz... - morogtam.
Jerome: Az nem túl jó ötlet! - csóválta a fejét. Dühösen néztem rá. - Ok, ok! Én nem szólok bele.
A délután órái csigalassúsággal vánszorogtak. Fél 5-kor már ott álltam Lina irodája előtt. Magamon éreztem Lonnie és Sarah kutató pillantásait. Sarah asztala mellett álltak és egymás fülébe susmogtak.
Sarah: Én nem hiszem el hogy ezek ketten nem jöttek össze!
Lonnie: Ami azt illeti én sem. - csóválta a fejét. - Ez meg szerintem legszívesebben egész nap Angie irodája előtt szobrozna. - intett felém.
Sarah: Robert titkárnője szerint a főnöke gyilkos hangulatban van ma. Nem is értem miért? - kuncogott.
Lonnie: Eszi a féltékenység!
Sarah: Reméljük lesz is miért! Ez a pasi tutira ért hozzá hogyan kell összegyűrni a lepedőt úgy istenigazából! - jelentette ki. Dühösen rájuk pillantottam.
Lonnie: Szerinted meghallotta? - suttogta.
Sarah: Innét? Ne viccelj... még egy németjuhász sem hallotta volna meg.
Lonnie: Elég csúnyán nézett!
Sarah: Angie-re biztosan nem így néz! - nevetett. - Főleg ha felveszi neki azt a fekete csipkecsodát amit együtt vettünk a La Perla-ban. - kuncogott. Lonnie is csatlakozott hozzá.
Milyen csipkecsoda? Hirtelen bepánikoltam. Ha ez a nő megjelenik nekem valami olyanban amit Sarah emlegetett én akár el is áshatom magam. Idegesen járkáltam az irodája előtt. Hallottam hogy megnyikordul a széke, majd némi motoszkálás hallatszott és a lépései zaja. Az ajtó kinyílt és kilépett rajta édes kínjaim szolgáltatója.
Angie: Szia! - köszöntött vidáman.
Nye: Mehetünk? - kérdeztem kissé türelmetlenül.
Angie: Igen!
Elindultunk a lift felé. Sarah rákacsintott Angie-re és Lonnie is kajánul vigyorgott ránk. Én csak a szememet forgattam.
Angie: Ne haragudj rájuk! - kérte, amikor bezárult a lift.
Nye: Ha hallottad volna hogy mit spekuláltak nem lennél ilyen elnéző!
Angie: Rossz kedved van? - kérdezte kissé csalódott hangon. Azonnal megenyhültem.
Nye: Nem. Örülök hogy veled lehetek. De azt hiszem a kedves ügyvéded élete a végéhez közelít. Legalábbis ha még egyszer belém köt!
Angie: Mit mondott neked? - kérdezte idegesen.
Nye: Ezt inkább hagyjuk!Beszéljünk vidámabb témákról! Mit szeretnél csinálni? Beüljünk valahová? Vacsora? Mozi? Mindkettő?
Angie: Nos... mit szólnál ha felmennénk hozzám. - ajánlotta. - Megnézhetnénk egy filmet és rendelünk pizzát.
Nye: Ha ehhez van kedved... - sóhajtottam.
Angie: Igen, de ha te nem akarod, akkor csinálhatunk mást is!
Nye: Nem, remek ötlet a film és a pizza. - egyeztem bele. Közben kiértünk a parkolóba. Kinyitottam a kocsi ajtaját Angie-nek majd én is bepattantam.
Út közben arról faggattam őt, hogy milyen helyeken járt már a világban és hova szeretne még eljutni. Ez a téma ki is tartott a lakásáig.
Egy kicsit feszült lettem, amikor felfelé tartottunk. Éreztem hogy ő is ideges.
Angie: A DVD-k abban a szekrényben vannak. - mutatta, amikor beléptünk a nappaliba. - Válassz nyugodtan, nekem mindegy mit nézünk.
Nye: Rendben. - egyeztem bele.
Angie: Ha nem bánod én letusolok és felveszek valami kényelmesebb ruhát. Addig helyezd magad kényelembe. Vagy a pizzát is megrendelheted.
Nye: Milyet?
Angie: Mindegy, csak ne legyen rajta semmi tengeri herkentyű! - kérte.
Nye: Hát jó! - egyeztem bele.
Angie: A hűtőben találsz innivalót. Ha minden igaz a bejárónőm feltöltötte az italkészletet. - ajánlotta. - Húsz perc és jövök! - mondta mosolyogva.
A filmet hamar kiválasztottam. Tulajdonképpen az egyetlen nézhető film volt a sok romantikus maszlag között. A pizza kiválasztása kicsit gondot okozott de végül ezt is megoldottam a négysajtos pizzát mindenki szereti, azzal nem tévedhetek.
Már éppen bekapcsoltam volna a tévét, amikor meghallottam a zuhany hangját. Azt hittem eldobom az agyam. Hogy én mekkora idióta vagyok?! Úgy mászkáltam a nappaliban mint egy eszelős. A gondolat, hogy Lina ott áll meztelenül a zuhany alatt, és csodálatos testén végigfolyik a víz... hát enyhén szólva megviselt. Már ott tartottam, hogy kiugrom a teraszon és világgá futok, amikor a vízcsobogás abbamaradt. Kicsit megnyugodtam. Aztán az agyamba villant hogy mégis mi lehet az a kényelmesebb ruha? Mi van ha a Sarah által említett csipkecsoda? Úgy álltam ott, mint akibe villám csapott.
Angie: Gyors voltam? - kérdezte. Alig mertem megfordulni.
Hála a jó égnek Lina egy melegítőalsót és szűk trikót viselt. De ez csak első pillantásra volt megnyugtató. Néhány perc múlva már ebben és észbontónak találtam.
A pizzát rekord idő alatt kihozták és leültünk a plazmatévé elé, ami simán beillett volna mozinak is. Angie lekapcsolta a villanyt és illedelmes távolságra tőlem helyet foglalt a kanapén.
A film első húsz perce még elviselhető volt, de aztán Angie kiment a konyhába fagylaltért.
Angie: Biztos hogy nem kérsz? - kérdezte harmadszorra.
Nye: Biztos!
Angie: Hát jó! - vonta meg a vállát, majd elkezdte a szájába kanalazni az eperfagyit.
Mégpedig olyan csábítóan ahogy fagylaltot még sohasem ettek a világ történetében. Azt hittem elvesztem a józan eszem.
Angie: Most aztán degeszre ettem magam! - jelentette ki, amikor végre befejezte.
Nye: Tudod hogy kikészítesz? - kérdeztem sóhajtva.
Angie: Én? De hát mivel? - kérdezte és közelebb ült mellém. Selymes haja a karomat súrolta.
Nye: Hát ezt nem lehet ép ésszel kibírni! - kiáltottam és felpattantam mellőle.
Angie: Most bajban vagyok? - kérdezte amikor látta hogy milyen állapotba kerültem.
Nye: Nem vagy bajban!Te magad vagy a baj! - vágtam rá. - És nekem végem van! - sóhajtottam.
Angie: Oh!
Nye: Ne haragudj! - mondtam és visszaültem mellé.
Kicsit szomorúan nézett rám, amitől a szívem táján szúrások ezreit éreztem. Nem bírtam neki fájdalmat okozni. Óvatosan felemeltem és az ölembe húztam.
Nye: Tudod... ha veled vagyok olyan könnyen megfeledkezem arról ami valójában vagyok! - sóhajtottam. - Pedig ez a legnagyobb hiba amit elkövethetek.
Angie: Nem nagyon értem miről beszélsz! - vallotta be.
Nye: Tudom. De attól félek ha egyszer megérted, akkor gyűlölni fogsz engem amiért besétáltam az életedbe.
Angie: Nem! Soha! - ellenkezett.
Nye: Fogalmad sincs hogy mibe keveredtél!
Angie: Ez igaz! De amíg veled lehetek nem is számít! - súgta és közelebb hajolt hozzám.
Az illata és a közelsége minden érzékemet a maximumra állította. És piszkosul nehéz volt úrrá lenni az ösztöneimen. Az a szenvedély, amivel át akartam őt ölelni összezúzná törékeny testét. Az a tűz ami bennem lángolt az egész világot fel tudná emészteni.
Angie mélyen a szemembe nézett.
Angie: Azt hiszem... szerelmes vagyok beléd! - súgta.
Nye: Azt hiszem én is beléd! - válaszoltam halkan.
A lelkemet eladtam volna egyetlen csókjáért de megfogadtam hogy nem teszem meg, amíg el nem mondtam neki az igazságot. Felsóhajtottam és megpróbáltam kibontani az ölelését. Azt hiszem félreértette a mozdulatot, mert mire észbe kaptam puha ajkai már az enyémen voltak. A lélegzetem is elakadt, ahogy lágyan és édesen csókolni kezdett. Olyan csodálatos volt hogy mozdulni sem mertem, mert attól féltem hogy megtöröm a varázslatot. De az ajkai túlságosan hívogatóak voltak és minden elhatározásom és erőfeszítésem ellenére viszonoztam a csókját.
Csodálatos volt, mintha tűz emésztene egy törékeny rózsabimbót, miközben mégsem pusztítja el. És a tűz egyre forróbban lángolt. Éreztem a vénáimban, a torkomban, minden porcikámban. És mire felfogtam volna hogy mi történik már nem voltam önmagam.
Talán fél másodperc alatt történt, de mire feleszméltem, már a kanapé mellett feküdtünk, Angie törékeny teste az enyém alatt, szemei elkerekedtek a rémülettől. Csak ennyi kellett és a bennem lévő szörny kiszabadult. Villámgyorsan lemásztam róla.
Nye: Jól vagy? - kérdeztem szégyenkezve.
Angie: Azt hiszem. - súgta.
Nye: Annyira sajnálom!
Angie: Nem te tehetsz róla... engem is pont úgy elragadott a hév. - rázta meg a fejét szomorúan, majd felém indult.
Egy lépést hátráltam. Még sohasem éreztem ilyen undort, mint most magam iránt. Lina azt hiszi hogy a vágytól vetettem rá magam. Holott én... vagyis a szörny bennem rátámadt. És ő azt hiszi hogy elragadott a hév.
Nye: Ez nem történhet meg többet! - mondtam dühösen és kirohantam a lakásából.
Angie: Várj! Nye... kérlek! - kiabált utánam. - Ne menj el! Én... jó leszek! Ígérem! Csak ne hagyj itt! - kérlelt könnyes szemmel.
Nye: Sajnálom! - suttogtam és faképnél hagytam őt.
Gyűlöltem magam, gyűlöltem hogy nem lehetek ember. Undorodtam a szörnytől, aki jobban vágyik Angie-re mint én. Inkább levágom a kezemet, de többé nem érintem meg. És emésztő dühöt éreztem amiért hagytam hogy rábeszéljenek erre az őrültségre. Hiszen meg is ölhettem volna. És ő, amilyen naiv, amilyen jó és kedves, és bízik bennem... azt hitte hogy a szenvedélyem miatt tepertem le. Készséggel adta volna oda az életét a szörnynek, akit szeretett...